Teltházas előadással zárta az évadot a fúvószenekar Móron

Mivel telt az elmúlt tanév a fiataloknak és a zenekarnak?

-A Móri Ifjúsági Fúvószenekarral szeptembertől idáig, vagyis a szorgalmi időszakban kiemelten sok munkát végeztünk. Kaptunk a városról támogatás négy koncertre, és mi éltünk is ezzel a lehetőséggel. Ennek köszönhetően volt ebben az évadban egy filmzene koncertünk, és ezen kívül három hangverseny is. Nagyon nagy szorgalommal tudtuk ezeket megvalósítani és mindezt örömmel tettük, mert ennek köszönhetően nagyon sok új számot tanultunk. Fontos megemlíteni, hogy az elnökség óriási munkát végzett és nem csak Molnár Szilárd, a zenekar elnöke, hanem Pisch Attila, Stróbl Viktor és Mészáros Ádám elnökségi tagok is, és persze Kónya Judit vezetőségi tag, aki egyben a zeneiskola igazgatója is. Ebben az időszakban eljutottunk Nova Dubnica-ba is, a zenekari fesztiválra, ahol találkoztunk a visegrádi négyek zenekaraival. Nem először képviseltük mi Magyarországot.

Hogyan zárták a mostani évadot a móri fúvósok?

Nyáresti örökzöldekkel zártuk, ahol Ress Hajnalka és Borbély Tamás gitárművész lépett fel velünk a Wekerle Sándor Szabadidőközpontban. Nagy élmény volt ez a közös munka is, éppúgy, mint a korábbiak. Hajnikával mindig nagy öröm játszani, de kicsit a számokat is beújítottuk. Csináltunk a Rocky filmzenéjéből egy nyitó számot, de volt a New York, New York, a Skyfall és persze voltak pihenő számok is, amíg a művésznő átöltözött. Természetesen válogattunk a régiek közül is, így volt két ABBA és három Queen dal is. Nemrégiben elhunyt Tina Turner. A kiváló énekesnő emlékének adózva a Proud Mary-t is eljátszottuk.  Sok olyan számmal jelentkeztünk, ami kihívás volt, hiszen a régi ABBA és Queen számok mellett jöttek azok az újak, amik inkább a kemény rockzenék közé tartoznak.

Mekkora volt az előadás sikere a sportcsarnokban?

Öröm volt játszani, és ami nagyon jó volt, hogy az összeszokott csapat dolgozott együtt. A Hangmester Kft. adta a hangosítást és a fénytechnikát. A megszokott 80 fős zenekar muzsikált a színpadon és mintegy 860 néző volt kíváncsi ránk, annak ellenére, hogy nyár dereka van. A nagy érdeklődés azt jelzi, hogy a móri emberek szeretik a fúvószenekart. Persze ehhez hozzátartozik, hogy Ress Hajnalka egy olyan kisugárzással rendelkező énekművész, aki meg tudja hódítani a közönséget már az előadás legelején. Tudásával, kedvességével, muzikalitásával el tudja varázsolni az embereket. Ehhez társult Borbély Tamás, aki rendkívül szerény, de nagyon nagy tudású gitárművész. Bízom abban, hogy sokat fogunk még együtt dolgozni ezzel a két művésszel.

Mennyire jelent szakmai szempontból kihívást egy ilyen előadás?

Rengeteg új ritmikát tanultunk. Muszáj volt, mert a Tina Turner féle Proud Mary-ben is olyan ritmikai megoldásokat írt le a hangszerelő nekünk, amit mi a klasszikus fúvószenekari átiratokban még nem tapasztaltunk. Belehallgattunk a felvételbe, próbáltuk sokat és nagy szerencsénkre a gyerekek jobban ismerték ezeket a számokat, mint én, így örömmel csinálták. A siker nem maradt el, így érdemes folytatni. Terveink között szerepel, hogy a következő évben is három ilyen hangversennyel örvendeztetjük meg a móriakat. Muszáj a könnyűzene felé elmozdítani a klasszikus zene szekerét és bár 30 évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy ilyen könnyűzenei számokat fúvószenekar el tud játszani, most már tudom, hogy jól tették azok, akik ennek az elindítói voltak. Mint kiderült mindent el lehet játszani egy fúvószenekarral. Ha egy könnyű zenekar kiáll, akik vannak hárman négyen, öten, az is nagyszerű, persze, de egy fúvószenekarnak mégis varázsa van. Amikor 80 ember kimegy a színpadra és elkezdi játszani ezeket a számokat, valóban kirázza az embert a hideg. Ezt a hatást szeretnénk elérni a már hagyományossá vált karácsonyi koncerten is, amin már most sokat dolgozunk, és amit valószínűleg szintén énekessel fogunk csinálni.

Hogy áll az ifjúsági zenekar utánpótlása, hiszen senki sem fiatal örökké?

Mi egy amatőr zenekar vagyunk, ennek ellenére vannak nálunk teljesen profi zenészek is. Ők azok, akik a gyerekeket tanítják. Kezdetben felveszik a gyereket trombitára vagy klarinétra, majd a zenetanár tanítja őt hat-nyolc és nagy büszkeség számára, amikor bekerül a fúvószenekarba, a saját tanára mellé, aki buzdítja, támogatja, így mellette könnyen szárnyra kaphat. Az utánpótlás tehát nálunk teljesen megoldott, és nyilván vannak olyanok, akik elmennek, de mivel amatőr zenekar vagyunk számolni kell ezzel is. A gyerekek elmennek tanulni távoli városokba, vagy akár külföldre és van, aki gyakran hazajön és eljár próbákra, de sokan nem. Valójában ez a változás egy állandó dolog, ami végig kíséri az amatőr pályát. A mi dolgunk az, hogy ezeket a gyerekeket megtanítsuk zenélni, zenekarban játszani és látniuk kell, hogy mindig van egy biztos és erős csapat, amire minden körülmények között lehet számítani. És közben újra jönnek a kicsik, akik kíváncsiak, és alig várják, hogy felvehessék a piros vagy épp a fehér formaruhát és a zenekarba jöhessenek. Ez egy varázslat, és amikor bejönnek az előadásra az emberek ezt látják, és érzik, hogy valami robbanni készül és az a jó. Mindenki veszi a lapot a közönségből és most is felállva tapsolt az egész sportcsarnok előadás közben és a ráadásnál is.