„Amikor az ember alkot, másképp megy az idő” – vallja Toma Krisztina, a Fejér Megyei Népművészeti Egyesület elnöke

Mikor és miképp találkozott először a Fejér Megyei Népművészeti Egyesület munkájával?

Legelőször egy volt osztálytársnőm, Kluge-Kövesi Kriszta révén – aki szinte az alapítás óta tag, jelenleg pedig alelnök – kerültem kapcsolatba az egyesülettel. Egy osztályba jártunk, és így tudtam meg, hogy létezik az egyesület. Volt egy nemezelés foglalkozás amikor gimnazisták voltunk, és bár azon részt vettem, utána eltávolodtam ettől az iránytól. Később aztán, felnőtt fejjel, valahogy beszippantott a népművészet, a néphagyomány világa. Elvégeztem néhány iskolát, játszóházvezetést, kosárfonást tanultam, és mindig is érdekeltek a viseletek. Így kerültem vissza az egyesület vonzásába, és bár én nem vagyok népi iparművész, ez mégis már egy húsz éves, soha el nem múló szerelem számomra. Amikor az ember alkot, másképp megy az idő. Az egy semmivel sem pótolható érzés, amikor látom, hogy a két kezemmel valamit létrehozok.

A felnőttkori elhivatottságtól hogy jutunk el odáig, hogy immáron másfél éve a Fejér Megyei Népművészeti Egyesület elnöke?

Az egyesület nagy múltú, viszont sajnos minket is utolért, amivel majdnem minden egyesület küszködik, hogy az utánpótlás fogy. A világ nem a népművészetről szól, és maga az életmódváltozás, ez a hihetetlen gyorsulás, az informatikának és az úgynevezett virtuális valóságnak az előretörése mind-mind nehezítik azt, hogy megmaradjunk az emberek látóterében. A legtöbb ember kilépett abból a hagyományos életmódból, életfelfogásból, amit mi most, visszanézve, hagyománynak nevezünk. Megváltozott minden: a nők szerepe, a társadalmi szerepvállalások, és felborult az a ritmus, ami a természethez igazodva működött. Régen a természeti környezet sokkal jobban meghatározta a működésünket. Ezek a változások hozzák azt, hogy a fókuszunk átkerült. Már egyre kevesebben érdeklődnek a népművészet iránt, és ezt is elkezdik dizájn termékként kezelni. Ezzel az életmódváltással nyertünk és veszítettünk is, többek közt a fiatalok érdeklődését, merthogy kinyílt, tágult, színesebb lett számukra a világ, s ezzel együtt az egyesület is válaszvonalhoz érkezett. Felmerült: kössünk másokkal egy erősebb együttműködést, vagy maradjunk továbbra is önállóak? Úgy döntött a tagság, hogy maradjunk önállóak, viszont az elnöki posztra más jelentkező nem akadt. Az elnökválasztáson is elmondtam a jelenlévőknek, hogy nekem nagyon fontos volna a régi, meghatározó értékek fönntartása, és, hogy bemutassuk azt, mit üzennek ezek a dolgok, mert a népművészet sosem volt öncélú.

Az elhangzott változásokat miként tudja lekövetni az egyesület, hogyan tudják manapság megszólítani a felnövő generációt, a jövő esetleges népi iparművészeit?

Ennek egyik útja számunkra a közösségi háló. Aki érdeklődik a tevékenységünk iránt, az a közösségi oldalon nagyon könnyen megtalálhat minket. A honlapunk jelenleg fejlesztés alatt áll, de hamarosan frissebb, interaktívabb felülettel szeretnénk jelentkezni, és bemutatni azokat a közösségeket, akik a megyében dolgoznak, működnek. Ezeken felül igyekszünk egyre több kézműves foglalkozással megjelenni: augusztus 27-én, Székesfehérváron a Királyok parkjában másodszor is felállítjuk azt a híres-nevezetes jurtát, amit először az 1980-as évek végén állítottak fel. A program megvalósításához önkormányzati képviselői támogatást is kaptunk, ami azért nagyon fontos számunkra, mert bizonyos dolgokat nem tudunk önerőből előállítani. Attól, hogy valaki otthon elkészít egy kerámiát, egy faragást, vagy sző valamit, attól még a működési feltételeink nem érnek itt véget. Igyekszünk a kiírt pályázatokon részt venni, hiszen igazán így tudunk mi is modernizálódni. Ami még rendkívül fontos számunkra, az az együttműködés: több megyei és megyén kívüli szervezettel vannak megállapodásaink, és ezeket is szeretnénk egyre szélesíteni, hogy még több emberhez eljuthassunk, még többeket meg tudjunk szólítani.

Mindezek fényében milyen célkitűzésekkel működik az egyesület? Melyek most a legfőbb feladatok?

Hamarosan, augusztus 3-án kiállításunk nyílik a székesfehérvári VOKE Vörösmarty Mihály Művelődési Ház és Könyvtárban, ezzel együtt ez egyik célkitűzésünk, hogy megmutassuk magunkat. Vannak alapító tagjaink, akik már lassan a nyolcvanadik életévükbe lépnek, és még mindig aktívan alkotnak. Szerencsére vannak köztünk fiatalok is, népi iparművészek, Gránátalma-díjasok. Az egyesület feladata, hogy ezeket az érdemeket meg tudjuk mutatni. A fővárosi Mesterségek Ünnepén is képviseljük Fejér vármegyét augusztusban. Egyesületként jó kapcsolatot ápolunk az abai Attila Király Gimnáziummal. Az egyik alapító tagunk ott tanít, és az ottani szellemiség, illetve az egyesület célkitűzései nagyon jól kiegészítik egymást. Szeretnénk az ott tanulókat is segítségül hívni ahhoz, hogy megmutassuk a mai fiataloknak, hogy a világ nagyon színes palettája, amit már említettem, az bizony tartalmazza a népművészeti vonalat is. Nem titkolt célunk meglátogatni a fiatalokkal saját műhelyeikben azokat a mestereket, akik ma is alkotnak. Azt gondolom, hogy ez egy izgalmas dolog, hiszen mégiscsak ott lehet legjobban meglátni azt a bizonyos kulisszát, amire mindenki nagyon kíváncsi. Illetve, ha a telephely problémáink rendeződnek, szeretnénk a megyében működő kisebb egyesületeknek, civil szerveződéseknek bemutatkozási lehetőséget adni Székesfehérváron.

Hány taggal működik jelenleg az egyesület?

Papíron jelenleg ötvenöten vagyunk. Hogy ez sok vagy kevés, az nézőpont kérdése. Most azon dolgozunk, hogy egy kicsikét visszakerüljünk a vérkeringésbe. Ezt szolgálják a kiállításaink, megjelenéseink. Szeretnénk, hogy az emberek halljanak rólunk, megismerjenek minket, mert számos, a szakmában elismert alkotó van köztünk.