Somos Ákos régen tervezett művet dolgozott fel az Örökség Csoporttal

A közel két éve, székesfehérvári független színészekből létrejött Örökség Csoport második előadása Székely János 1972-ben írt drámáját dolgozza fel. A Caligula helytartója rendezője is a csoport vezetője, Somos Ákos, aki annak idején ebből a műből írta egyetemi szakdolgozatát, majd egyszer diákszínjátszókkal mutatták be az előadást, ám a mű azóta is foglalkoztatja – nyilatkozta a próbaidőszakban. S mivel a témát – a hatalom, a hatalom erőszakossága, kiterjesztésének folyamata, az árulás jelensége, az ellenállás kérdése – a mai napig aktuálisnak érzi, ezért ismét arra vállalkozott, hogy újra színpadra viszi a művet. 

A Köfém Művelődési Házban tartott bemutatón egy hatalmas kivetítő uralja a színpadi teret, erről mered ránk a szinte kifejezéstelen kék szempár – amely a konkrét szituáció szerint Caliguláé, Róma császáráé. A nem konkrét szituációt tekintve persze magáé a mindent látó, mindent halló, vagyis mindent látni és hallani akaró hatalomé. Amely jelen van. 

A Római Birodalomban sem volt ez másként, ám az erdélyi származású író, Székely János a hetvenes években sem kifejezetten csak a múltról beszélt, és nem csupán azt akarta érzékeltetni, milyen diktatórikus módon, akár a véres eszközöktől sem visszariadva próbálta hatalmát kiterjeszteni az őrültnek tartott római császár, Caligula. Hanem szerette volna bemutatni az akkori erdélyi, romániai viszonyokat – s ugyan a történelmi helyzet azóta megváltozott, a hatalom, annak kiépülése, a hatalmat gyakorlók személyiségének torzulása azonban nagyon hasonló. Talán a módszerek finomodtak, változtak. 

A minimalista, irodai környezetre emlékeztető díszletben a mai kor menedzsereire jellemző ruhákban találkozik Caligula császár szíriai helytartója, Petronius (Darkó Dániel Zsombor) a jeruzsálemi zsidók képviselőivel, köztük Barakiás (Somos Zoltán) főpappal, akit arra akar rávenni, hogy a császár szobrát helyezzék el a zsinagógában. Ebbe természetesen a zsidók nem akarnak belemenni, hiszen akkor népüket és vallásukat kellene megtagadniuk, behódolva a hatalomnak. A császár, illetve az őt képviselő Petronius azonban ragaszkodik a szobor elhelyezéséhez, hiszen az Rómát jelképezi, és minden meggyőzőképességét próbálja latba vetni annak érdekben, hogy a terv sikerüljön. A zsidók azonban hajthatatlanok, hiszen „Faragott képet az Úr templomába nem lehet bevinni”. S míg a vita, az érvelés zajlik, egyre több zsidó gyűlik össze ülve kint a téren, tiltakozásképpen. 

Bent eközben egymásnak feszülnek az érvek és az ellenérvek, a zsidók megkérdőjelezik a császár hatalmát, amely az őt szolgáló alattvalók szerint megkérdőjelezhetetlen. Valóban az? Petronius egy idő után kétkedővé válik, hiszen felismeri, hogy valójában ő is függő helyzetben van, végrehajtó, s ha nem engedelmeskedik, annak végzetes következményei lehetnek a számára. Tehát ő is függő helyzetben van, nem hiába mondja: „Csakhogy én megsem parancsolhatok mást, Mint amit ő már megparancsolt nekem. Látszat, barátom. Látszat és csalás. Az én híres hatalmam semmihez sem Hasonlít jobban, mint a szolgasághoz.”

Egyre jobban őrlődik, vívódásának pedig mindvégig tanúja két segédtisztje, Lucius (Kanizsay Dénes) és Probus (Somos Gergő), akik hűségesen szolgálják ugyan Petroniust, ám azért meg-megfordul fejükben az árulás gondolata, a császártól remélt előnyök érdekében. Sorsuk a bizalmatlanság, a végletekig kiélezett helyzet, a félreértések miatt megpecsételődik, Petronius pedig azon veszi észre magát, hogy már-már maga is úgy viselkedik, mint az őrült császár, Caligula. A császári követ, Decius (Balogh Mihály) is tanúja mindennek, ám ő a kínlódást látva igyekszik Petroniusnak segíteni. 

Érett alakítások, feszültséggel átitatott jelenetek, jó párbeszédek jellemzik az előadást, amely hűen adja vissza a hatalom, különösen a rosszul gyakorolt hatalom mindenkori természetét. 

A darab végén pedig a kivetített kép, portré „életre kel”: egy videóklipnek köszönhetően, Lábodi Ádám színművész által megszemélyesítve láthatjuk a hatalom mai megtestesítőit különböző vezető szerepekben – kinek mi jut eszébe a képsorok láttán.

A darab szereplői még: Somos Ákos, Solymossy Zoltán, Torma Tamás, közreműködő a Vox Mirabilis Kamarakórus.