Életeket mentett a magyar orvos hősi helytállása

A grandiózus óceánjárót övező tényekről, tévhitekről, a legújabb kutatási eredményekről és a mentés körülményeiről tartott előadást Kincsesbányán Elter Tamás tudományos újságíró, a Titanic-kiállítás kurátora és Dezső Tibor hobbi Titanic-kutató.

Presztízs kérdés

A Titanic első útján a kor leghíresebb és leggazdagabb emberei adtak egymásnak randevút az óceánjáró fényűző első osztályán. Akkori árfolyamon egy első osztályú lakosztályba szóló jegy nagyjából 26 millió forintba került. Egyes iparmágnások, milliárdosok presztízs kérdést csináltak abból, hogy ott legyenek a hajó első útján.

– Az „álmok hajója” ismeretségét sok mindennek köszönheti, de nem annak – ami az egyik tévhit –, hogy a világtörténelem legnagyobb hajókatasztrófája lett volna. A Titanic az áldozatok számát tekintve a polgári hajókatasztrófák szomorú históriájában „csak” a hetedik helyen áll. Ismertsége arra vezethető vissza, hogy a hajó a megszületését, világszenzációnak számító első útját óriási sajtóbeharangozás előzte meg. A hajó egy egész korszak szimbóluma volt. Korában a Titanic nem csak a legnagyobb, de a legkorszerűbb, legbiztonságosabb, legnagyobb luxussal felszerelt hajóként volt elkönyvelve. A sajtó úgy ünnepelte, mint az emberi technika legfejlettebb vívmányát, ekkor ragasztották rá az „elsüllyeszthetetlen” címként. – idézte fel Elter Tamás.

Egy rossz ómen

A Titanic 1912. április 10-én pontban 12 órakor, több ezer fős tömeg éljenzése és üdvrivalgása mellett indult útjára Southamptonból

– A tengerészek igen babonás emberek, s már az induláskor történt egy baljós előjel: miközben a Titanic méltóságteljesen, vontatóhajók által övezve haladt kifelé, a móló mellé kikötött óceánjárók közül az Amarican nevű gőzös rögzítősodronyai elpattantak, és az áramlás a hajó tatját a Titanic orra elé sodorta. Egy-két méteren múlt az összeütközés. Ezt a hajó személyzete közül sokan rossz jelnek vették – magyarázta a Titanic-kiállítás kurátora, s hozzátette, éppen a rossz ómen miatt történt, hogy az út során, amikor a Titanic új utasok felvétele céljából kikötött, több matróz megszökött a fedélzetről.

Mindezek után a hajóút első három napja eseménytelenül telt, azonban április 13-ától egyre több jégjelentés érkezett a Titanic rádiós szobájába. Itt érdemes megjegyezni, hogy 1912 tavaszán a szokásosnál jóval hamarabb kezdődött a jégzajlás az észak-atlanti térségben, ezért a legtöbb hajózási társaság pár száz kilométerrel délebbre helyezte át ideiglenesen a New Yorkba vezető útvonalat. Mivel ez két nappal meghosszabbította volna az utat, a hajózási társaság az eredeti irányvonalon tartotta a Titanicot.

Az érkező jelentések arra figyelmeztettek, a hajó előbb-utóbb eléri a zajló jég határát. Április 14-én a kapitány utasítást adott a hajó sebességének növelésére, melynek célja az volt, hogy a vártnál hamarabb érjen New Yorkba az óceánjáró.

A tragédiát okozó jéghegy közeledését Frederick Fleet jelzőmatróz észlelte 23 óra 40 perckor. Megkongatta a jelzőharangot, majd telefonon is riasztást adott. Habár a hajó balra fordulására, s ezáltal a jéghegy elkerülésére azonnali utasítás érkezett, az mégis végigsúrolta a hajó jobb oldalát. A jégsarkantyú mintegy 90 méter hosszúságban benyomta az óceánjáró vízvonal alatti héjazatát.

Az utolsó órák és a mentés

Az ütközés után megállapítást nyert, hogy a jéghegy okozta károk miatt az óceánjáró legfeljebb két óráig lesz képes a felszínen maradni. A Titanic segélykérő jelzését több hajó is fogta, de csak az ekkor 106 kilométerre délre haladó Cunard-gőzös, a Carpathia indult a megmentésére.

Éjfél után néhány perccel megkezdték a mentőcsónakok leeresztését, s bár azokban 1250 fő számára lett volna hely, mindössze 705-en hagyták el csónakokban a süllyedő hajót. A Titanic április 15-én 2 óra 20 perckor, miután orral előrefelé süllyedve a harmadik kémény vonalában kettétört – hullámsírba merült. A fedélzeten ragadt utasok közül sokan a jeges vízbe vetették magukat, velük a kihűlés végzett. A katasztrófában összesen 1517 ember vesztette életét.

Elkerülhető lett volna a katasztrófa?

A hajó roncsait a tragédia után 73 évvel, 1985. szeptember 1-jén találta meg egy francia-amerikai kutatóexpedíció. Az elmúlt évtizedekben végrehajtott mélytengeri kutató és leletmentő expedíciók számos kérdést tisztáztak a legendás óceánjáró katasztrófájával kapcsolatban. A kutatások többek között megállapították, hogy ha a Titanic frontálisan ütközött volna a jégheggyel, az ütközés ereje három, legfeljebb négy rekeszkamrát tett volna tönkre, vagyis a hajó nem süllyedt volna el. Egy 2013-ban elvégzett anyagtudományi vizsgálat megállapította, hogy a héjazatot rögzítő szegecsek anyaghibásak voltak és a többségük emiatt tört el, megnyitva a lemezek közötti réseket a vízbefolyás előtt.

Életeket mentett a magyar orvos

Egyes feltételezések szerint a hajóval hullámsírba merült híres zenekarnak volt magyar tagja, sőt, bizonyos források úgy tartják, az óceánjárón számos magyar utazott. Elter Tamás előadásában tisztázta, ez csupán legenda: a Titanicon mindössze egyetlen magyar származású, Veszprémben született, de Angliába kivándorolt brit állampolgárságú személy, Leopold Weiss utazott. A harmadosztályú utasok között azonban valóban volt egy Jack Dawson nevű ír kivándorló, akinek karaktere főszerepbe került James Cameron 1997-es filmjében.

A Titanic megmentésére induló Carpathia legénysége között azonban ott volt a magyar orvos, Lengyel Árpád és a harmadtisztként szolgáló Ráth Gusztáv is.

– Ezen a környéken hatvan éve nem volt annyi jéghegy, mint az idén. Amikor a Carpathiával a Titanic segítségére siettünk, kapitányunk tudta mit kockáztat ezzel, mert a jéghegyes zónában mi is teljes sebességgel haladtunk célunk felé. A katasztrófa helyére siettünk, én ügyeltem a jéghegyeket. Huszonhatot számoltam meg, volt közöttük egy tizenhét mérföld hosszúságú óriási tábla, amely másfél órán át futott a hajó mellett. – idézte Ráth Gusztáv visszaemlékezését előadásában Dezső Tibor hobbi Titanic-kutató.

A hajón jelenlévő három orvos közül Lengyel Árpád volt a legfiatalabb, mindössze 26 éves.

– Fiatal kora ellenére ő volt a legtapasztaltabb orvos a hajón, ám a látvány őt is sokkolta. Élete további részében a katasztrófa történéseiről nem beszélt, az átélt borzalmakat családjával sem szívesen osztotta meg. Annyira sokkolták az események, hogy életében többé nem szállt vízre, még balatoni hajókirándulásokon sem volt hajlandó részt venni – magyarázta Dezső Tibor a magyar orvosról, aki az I. világháborúban katonaorvosként, később gégész főorvosként, üzemorvosként teljesített szolgálatot.

– A magyar orvosok közül a külföldiek is jegyzik Semmelweis Ignác és Szent-Györgyi Albert nevét. Szerintem méltóképp illene e felsorolásba Lengyel Árpád neve, aki a Titanic-katasztrófájában a magyar orvosképzés élő referenciája volt. Az ő szakértelmének hála 705 túlélőből – akiket a Carpathia magához vett – senki sem vesztette életét – tette hozzá.