A 2023-as győztes, Farkas Angéla is elvarázsolta a zsűrit

A Fehérvári Versünnep ötletgazdája Varga Sándor volt. Halála óta a Fehérvár Médiacentrum fő szervezőként az ötletgazdához méltó módon gondozza ezt a remek kezdeményezést, amelynek zsűrijében az elmúlt pár évben elnökként Kubik Anna Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész szerepel, rajta kívül pedig Závodszky Noémi színművész, a Vörösmarty Színház tagja, Bobory Zoltán, a Vörösmarty Társaság elnöke, előadóművész és Vakler Lajos, a Fehérvár Médiacentrum szerkesztő-riportere értékel. Közülük kérdeztük a két színművészt arról, mit látnak, hogyan változott az esemény az elmúlt évek során, és mennyire vannak nehéz helyzetben értékeléskor?

Kubik Anna legalább tíz éve zsűrizik, és nagy örömére szolgál, hogy így lelkesednek a fiatalok – mondta el. Ugyanis manapság kevésbé divatos műfajról van szó, ráadásul a felkészülésbe sok munkát kell tenni: hosszasan és jól érdemes verset válogatni, az előadásmódnak pedig meg kell érnie. Ám mindez becses és értékes tevékenység. Érzékelhető, hogy míg kezdetben főleg a Ciszterci Szent István Gimnáziumból jöttek verselők, addig ma már egyre több iskola kapcsolódik be. Színvonalban is érezhető az emelkedés: érett, komoly fiatalok érkeznek. A versválasztáson sokszor látszik, hogy ezt a korosztályt foglalkoztatja a halál, az elmúlás. A színművész hozzátette: egyre nagyobb a merítés, ráadásul végre nem csak kötelező szerzőket hoznak, hanem a kortárs líra is megjelenik. Ugyanakkor a klasszikusokhoz mindig érdemes odafordulni, ám örvendetes, ha akár egy-egy Bella István- vagy Tóth Krisztina-vers is elhangzik. Ebben a korban még jó, ha van, aki ajánl verset, főleg, ha ismeri a versenyző személyiségét. Jellemzően később jön el az az időszak, hogy az illető maga válasszon. Sok múlik tehát a pedagógusokon, a szülőkön, vagy akár a mentoron is, hiszen hamar hiteltelenné válik valaki egy olyan verssel, amelyet nem tud mélyen elemezni, amelybe nem tudja beletenni magát. Nagyon érezhető, hogy annak, aki előadja, van-e köze az adott vershez, vagy nincs. Látszik a fiatalokon, hogy szeretik, ha kapnak segítő mondatokat, tanácsokat. Őt pedig az vezérli, hogy egyre jobbak legyenek a verselők, és dobják el a manírokat. Vannak szabályok, amelyeket be kell tartani, ám a lényeg az, hogy megnyíljanak, kitárulkozzanak – fogalmazott Kubik Anna.

Závodszky Noémi szintén régi zsűritag. Ő is úgy látja, főleg a döntős mezőny alapján, hogy jóval magasabb a színvonal, mint kezdetben. Azért az elődöntök alkalmával még találkoznak olyan fiatallal, aki picit le van maradva a többiekhez képest. Ám őket sem szabad eltántorítani, hiszen megjöhet a kedvük a versmondáshoz. Nem szabad csírájában elfojtani az érdeklődést, mert bárki érezhet lámpalázat, ám ettől még lehet affinitása ehhez a műfajhoz. Noémi szintén örül, hogy egyáltalán van manapság fiatal, aki az internetezés, a telefonnyomkodás helyett rászánja a szabad idejét arra, hogy verset tanuljon. Éppen ezért biztatni kell őket. Az értékelés egyre több fejtörést okoz számukra a döntőben. Régen egyértelműbb volt, ki milyen helyezést ér el, ma már komolyan kell gondolkodni, egyeztetni, annyira fej-fej mellett halad a mezőny. Előfordulhatnak köztük véleménykülönbségek a zsűriben, de mindig meg tudnak egyezni. Tudható, hogy a verselők nagyon meg akarnak felelni, ezt erősíti meg Noémi egyik érdekes élménye, amelyet megosztott velünk. A szünetben összefutott négyszemközt az egyik versenyzővel, aki sírt. Pedig igazán remekül szerepelt, ám ő mégis maga alatt volt, talán mert nagyon meg akart felelni. Noémi érezte, hogy bátorítania kell, ezért azzal vigasztalta: ne úgy fogja fel ezt, mint egy versenyt. Hiszen a rendezvény neve is Versünnep. Már az ajándék, hogy kijutnak a székelyföldi táborba, a helyezés csak.

egy plusz öröm. Jó volt látni utólag, hogy ez a néhány jó szó mennyit jelentett annak a fiatalnak. Noémi szerint valóban nem jó, hogy manapság szinte mindenből versenyt csinálunk, de ez egy egészen különleges, színvonalas és más filozófiájú megmérettetés. Ezek a diákok érzékenyek, jó szóra, dicséretre van szükségük. Éppen ezért már ő sem a hibát akarja keresni, hanem szívesen dicsér, hogy a másik tudjon ebből építkezni. Egyébként kritikus ember, de főleg magával szemben, és már ő is változott. Abban hisz, hogy szeretettel a legkényesebb dolgokról is lehet beszélni, mert az építő szándéktól több lehet a másik ember.

A Fehérvári Versünnep első helyezettje, Farkas Angéla megjelenése nagy meglepetés volt a zsűrinek és a közönségnek is. Az elődöntőben üde szépségként lépett a pódiumra, majd Heltai Jenő Háromtól hatig című könnyed versével mindenkit levett a lábáról. A varázslat a döntőben folytatódott, de akkor újabb meglepetés történt: Angéla teljesen más, komoly hangvételű szöveget adott elő. Ám Nemes Nagy Ágnes Istenről című verse is tökéletesen illett hozzá, fiatal kora ellenére át tudta adni annak mély tartalmát.

Angéla a székesfehérvári Vasvári Pál Gimnázium 12. osztályos tanulója, és jó ideje nagy szerelme a színház. Jelenleg a Vörösmarty Színház két darabjában – Petőfi rock és Beatles.hu – játszik, illetve táncol, mindkettőbe casting alapján került be. Több éve táncol Rovó Tamásnál, és amióta színházi fellépésekre jár, azóta mindene a színpad. A Fehérvári Versünnepet ugyan egy ideje nyomon követte, de akkor kezdett érdeklődni igazán a verseny iránt, amikor megismerte a tavalyi győztest, a ciszteres Farkas Esztert. Barátok lettek, Eszter pedig bátorította Angélát a nevezésre. Az ifjú hölgy korábban, általános iskolásként sokat szavalt, mondták is neki, milyen szép a hangja, milyen jól ad elő, ám miután bekerült a Vasváriba, felhagyott ezzel a tevékenységgel. Idáig.

– Most, hogy végzős lettem, a tanáraim és a barátaim is biztattak: mégiscsak jó volna megpróbálnom a Versünnepet, hiszen ez az utolsó év, hogy indulhatok. Hallgattam rájuk, és Eszter is biztatott, ráadásul a döntőre vitt versemet neki köszönhetem. Szerettem volna a komolyabb énemet is megmutatni, a Nemes Nagy-vers pedig alkalmas erre. Igaz, először nem éreztem a magaménak, de miután kétszer-háromszor átolvastam, egyre közelebb került hozzám. A felkészülésben a kisorsolt mentorom, Kelemen István színművész segített, aki meg is lepődött, erős választásnak találta a verset. Ám nem szólt bele. Mivel nagyon elfoglalt volt a színházi munkák miatt, ezért kétszer tudtunk online egyeztetni, de ez is nagyon sokat jelentett – mesélte Angéla.

És sokat jelentett természetesen az is, hogy volt már színpadi és versmondó tapasztalata. Nem félt, egyenesen várta a szereplést, tudta, hogyan kell megjelenni, megszólalni, hova kell nézni, és a döntőben úgy volt vele: nem számít, milyen helyezést ér el, az a fontos, hogy addig eljutott.

Angéla ugyan érdeklődik a színészi pálya iránt, ám egyelőre média-kommunikáció szakirányra jelentkezett angol nyelven. Eltökélt szándéka azonban, hogy a következő évben felvételizzen a Kaposvári Egyetemre vagy a Színművészeti Egyetemre. Versünnep-győztesként pedig igyekszik majd eleget tenni a felkéréseknek a fehérvári szerepléseket illetően.