A lengyel irodalmat és a lengyel–magyar barátságot ünnepelték

– Lengyel–magyar barátság. Ez a két nép évszázadok óta olyan erősen támaszkodik egymásra és olyan erővel táplálja egymást, amit semmilyen erő nem szakíthat el. Örömben, bánatban, boldogságban, nehézségben, csendes időben és viharban kitartottak és kitartanak egymás mellett – fogalmazott Zemlényi Katica, a Vox Mirabilis Kamarakórus vezetője köszöntőjében. A kórus a lengyel–magyar barátság kézzelfogható termékét hozta el az estre egy olyan lemez formájában, amelyen a két nemzet zeneszerzőinek, előadóművészeinek dalai, valamint költőinek versei hangzanak el. Zemlényi Katica felidézte a kórus első Lengyelországban tett látogatását, amely máig hatással van rájuk. – Olyan sokan és olyan sokszor szerették volna ezt a barátságot megtörni, de annyi kötődése van ennek a két népnek, a zenészeken, művészeken kívül is, hogy ezt bizony nem lesz lehetséges – emelte ki a kórus vezetője.

Bobory Zoltán, a Vörösmarty Társaság elnöke felidézte azt a 15 évvel ezelőtt, Lengyelországból érkezett üzenetet, amely összekötötte az opolei és a székesfehérvári költőket, a lengyel és a magyar irodalmat. – Az első találkozó minden várakozást felülmúló élmény volt, és előrevetítette egy hosszantartó irodalmi barátság üzenetét. Mi magyarok különlegesen nagy és sokszor megható barátságban részesültünk. Számomra világossá vált, hogy Isten ajándékaként válhatok ennek a kapcsolatnak részesévé – emelte ki Bobory Zoltán. Az irodalmi társaság elnöke úgy fogalmazott, hogy a látogatást követően elhatározta, a pákozdi Emlékkápolna mellé felállítanak egy kopjafát a katyni tragédia áldozatainak emlékére. – Sajnos, érthetetlen módon ez nem sikerült, viszont megszületett az ötlet, hogy készüljön egy emlékkereszt a Jávor Ottó téren – mondta Bobory Zoltán. Kiemelte, mára ez az emlékkereszt mára a lengyel látogatók zarándokhelyévé vált, és köszönetét fogalmazta meg azzal kapcsolatban, hogy Opole városában is emléket állítottak az 1956-os eseményeknek.

Az est folyamán székesfehérvári költők mondták el a katyni tragédiával kapcsolatban írt verseiket, valamint a Vox Mirabilis Kamarakórus előadásában is több dalt hallhatott a közönség.

Maciej Wujec, Opole alpolgármestere és Zuzanna Donath-Kasiura, az Opolei vajdaság marsallhelyettese egyaránt kiemelte, bár az elhangzott verseket – amelyeket nyomtatásban lengyelre fordítva is megkaptak – nem igazán értették, mégis érezték azt a szellemiséget, amelyet sugároztak, és amely az egész estéből áradt. Lehrner Zsolt, Székesfehérvár alpolgármestere kiemelte, annak, hogy a két nép barátsága ilyen szoros több oka is van. Mint mondta, a közös történelem és szellemiség mellett a civil szervezetek, a sport és kulturális egyesületek és iskolák is erősítik a kapcsolatot.

A lengyel irodalmat és a lengyel–magyar barátságot ünneplő estet a két nemzet himnusza zárta.