A Blahalouisiana bevette szülővárosát, Fehérvárt (videó)

Szajkó András, Mózner László, Juhász Ádám és Jancsó Gábor tősgyökeres fehérváriak, ők négyen a székesfehérvári mag, tizenkét éves koruk óta barátok. Ez lehet a siker, a kitartó munka alapja: együtt nőttek fel, együtt zenélnek. De nem csak ez, hiszen az énekesnő Schoblocher Barbara és Pénzes Máté is tökéletesen becsatlakozott ebbe az egészbe. Szerencsés találkozások ezek mind zeneileg, mind emberileg. Barbaráról egy korábbi cikkben ezt írtam: a kislányok számára bálvány, a nagylányoknak stílusikon, a fiúknak szerelem, a zenekar tagjainak pedig barát és biztos pont. Mondhatjuk, egészséges exhibicionizmusával ő a frontember, a zenekar női motorja, aki élőben is olyan, mintha egy bravúros látványvilágú videóklip főszereplője lenne. Jól áll neki a szélgép is. 

A zenekar megalakulása óta sok év eltelt már, 2016-ban jelent meg debütáló albumuk, Blahalouisiana címmel. Így tehát bőven van miből válogatniuk: a koncerten természetesen régi és új dalok egyaránt teret kaptak, és a közönség ott, azokban a közös időpillanatokban egy embernyi masszává olvadva fújta mindegyiket.  

Az egyik új, toplistákat vezető dallal kapcsolatban Jancsó Gábor a feol.hu-nak elmondta: - A kedvenc rögeszmém című dal Révfülöpön született: lementem oda egyedül, augusztus végén öt napra. Nagyon kemény volt a fesztiválszezon, nagyon kellett a csend, a nyugalom, hogy magammal legyek, a könyvekkel, a régi olasz filmekkel, a füstölőimmel, a gitárommal és a füzettel, melyben Szaja zseni szövege volt. Ennek a kis utazásnak és a nyári lendületnek az eredménye ez a szám.

No, de térjünk vissza a koncertre, melynek több katartikus pontja is volt. Például  mikor az énekesnő a “mellékszínpadon” egy rögtönzött (illetve annak tűnő, utólag ugyanis azt is megtudtam, megbeszélt “gag” volt) zebraruhás “tánckarral” (Gömöri Lillával és Szigethy Norbival) egészült ki. Illetve mikor Barbara, megszabadulva fehér csizmájától, felsimult a már említett “masszára”.  

A visszataps a szülővárosban azt jelenti, a koncert nem érhet véget, s ez nem csak a közönség vágya ilyenkor: sok-sok “ajándék” számot kaptak a hazaiak.  “Sokat bír/túl sokat az én szívem/nincs hova/de van kinek/ezért viszem” – zárták a koncertet, ők, kik hazahozták egy estére a szívüket.  

Végül, arra a kérdésünkre, milyen érzés volt itthon színpadra állni, így válaszolt Jancsó Gábor:  – Természetesen mindig nagyon jó és mindig is különleges lesz itt fellépni. Itt nőttünk fel, itt van a szívünk legnagyobb része. Minden itt történt meg velünk és a zenekarral is. Igyekszünk visszaadni Fehérvárnak azt, amit kaptunk tőle – fogalmazott a dalszerző-basszusgitáros. 

 "Éljen Fehérvár!" - hogy mennyire élt, nézzék meg videón!