Rémesen jó éjszakája volt a lepsényieknek

A helyiek számítottak rá, hogy a legsötétebb dolgok történnek majd ezen az estén az árnyas fák között. A környék boszorkái, méregkeverői, hátborzongató alakjai adtak találkát egymásnak a bozótos mélyén.

Aki csak elhaladt az úton, messziről hallhatta a vérfagyasztó nevetésüket.  

Ezek után már csak a legbátrabbak merték megközelíteni a tanyájukat. A modern rémalakok javarészt a 21. század járgányain érkeztek, de az igazán régi vágású, vén szipirtyók feltuningolták a jól bevált seprűjüket, és a lombok között repülve érkeztek a tisztásra. Ott aztán nekiláttak az igazi banya-bulinak.

Üstben főt a varázsital, amiből minden bátor vándor kaphatott egy-két flaskával. Egész nap sütötték az esti boszorka partira a süteményeket, ki tudja milyen mérgeket keverve a tésztába. A tálcán sorakozó zsíros deszkába is csak az harapott, aki nem sejtette, hogy pirospaprika helyett bűbájjal hintették a csoroszlyák. Az egyik fa alatt vert sátorban a főbanya, a híres Vasorrú ült, arcán gúnyos mosollyal. A félénkeket tenyérjóslásra csábította, a bátraknak varázslatot tanított.

Az így leitatott és megetetett jóhiszeműeket munkára fogták. A kicsikkel apró pókokat kerestettek, durrogó lufikkal ijesztgettek. Aki rosszul dobta a karikát, azt éheztették. A nagyobbakat az éj leszálltával a rengetegbe küldték lidérces túrára, a bolyongó szellemek közé.

Akik átélték a borzalmak éjszakáját, mind rémes élményekkel tértek vissza biztonságos otthonaikba.