Örömzene és zenei vizitálás a bicskei kapualjban, iskolában

Nincs ellentmondás! „Hétköznapi élménnyé szeretnénk tenni a zenét és a mesét” – mondja Guba Judit, a Bicskei Prelúdium Alapfokú Művészeti Oktatási Intézmény igazgatója. Prelúdium Zeneiskola néven emlegetik a több tanszakon zenét oktató és drámatagozatot is magába foglaló művészeti iskolát. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy csaknem négyszáz gyerek jár ide a kisvároson kívül a környékbeli településekről is. Zongora, hegedű, fuvola tanszakosok, gitárosok, népi énekesek – a délutáni időben telik meg velük a patinás iskola épülete. A református templom szomszédságában álló emeletes ház református felekezeti iskolának épült 1877-ben, külseje is hívogató. Az elkötelezett tanárok mondhatni maguk is művészek, a gyakori koncerteken, előadásokon megcsillogtatják tudásukat, tehetségüket. Az igazgatónő által megfogalmazott hétköznapiság ez esetben azt jelenti, hogy a legszebb zenei élmény mindennapi örömet adjon, s szépítse meg az átlagos óráinkat alkalomadtán. Nincs akadály, az eszközök rendelkezésre állnak bárhol, bármikor, ám az élő zene mindig különleges élmény.

Több, mint tíz éve ötletelnek a zeneiskola tanárai valami újdonságon a zenei világnap idején, s mivel dráma tanszakosok is járnak hozzájuk, s népdaléneklés is folyik az intézményben, hozzákapcsolták a magyar népmese napját is a hagyományteremtéshez. Különböző formákban vittek komolyzenét és magas művészi fokú könnyűzenét a bicskei üzemekbe, kerestek meg helybéli vállalkozásokat, hogy fogadnák-e a muzsikáló-éneklő gyerekeket minikoncertekre. A vizitzene jópofa és találó cím – a Randevú cukrászdában viziteltek egyik éven rövid előadással. Nagy koncerteket is rendszeresen adnak persze ünnepeken, s azok környékén a művelődési házban, a Batthyány-kastélyban, s rövid koncerteket az általános iskolákban.

A kapualjkoncert kézenfekvően kínálkozott, az iskola ki- és bejárata valaha a hintókat, lovaskocsikat fogadta, tágas félszabad tér most a zenészeknek. Befelé védett, kifelé nyitott! Az utcáról is látható, hallható az onnan szóló muzsika. A koncertes nap délelőttjén Grósz Mónika fuvolatanár szervezte meg a két általános iskolába, a Csokonaiba és a Szent Lászlóba vonuló muzsikus gyerekek produkcióit, rövid, könnyen „befogható” darabokkal. A vonósokat Ugróczky Csilla hegedűtanár

készítette fel, s csaknem tíz tanár vett részt aktívan száz gyerekkel a zenei világnap és a népmese napján a bicskei programban.

A délutáni kapualj koncertet Németh Tatjána zongoratanár fogta össze, Schramek Géza drámatanár a népmesék ünnepe jegyében Benedek Eleket olvasott fel. A kapualjba levitt zongorán sok magyar népdal, Bartók-darab és mások, Schubert-keringő, Krieger-menüett hangzott fel a hegedűk, fuvolák kíséretében, s persze Bach soha nem maradhat ki. Németh Tatjána csaknem kétórás flash mobot tanult be a gyerekekkel (tudjuk, ez villámcsődületet jelent, spontán előadásnak tűnik, de gondos készülés előzte meg). 

A Táncoló babszemek modern zenéje igen népszerű, több gyerek csatlakozott az eljátszásába. Látványos volt, amint a gyerekek gyors egymásutánban váltották egymást a billentyűknél, még az operatőr Kósa László is bekapcsolódott a „váltóba”, Chopin-keringőt játszott. Tudományosan bizonyított tény, mondja Guba Judit, hogy éneklés közben csökken a félelem. Igaz, itt senki nem félt, a felszabadultságot hozta meg tehát az egész napos örömzene.