Grófnői ajándék is díszíti a nagylóki templomot

A településtörténeti kutatása alapját egyebek mellett régi családi dokumentumok, fotók és levéltári információk adták. Mindezen tudásanyag hamarosan bárki számára kézzelfoghatóvá válik. A kutatómunkában kiemelt szerepet vállalt Bakonyi József, aki ezúttal az Országos Könyvtári Napok alkalmával adott betekintést a település múltjába, s abba, hogyan fejlődött évtizedeken, évszázadokon át a napjainkban mintegy ezer főt számláló település.

– Nagylók igen-igen ősi, régi település, már a római korban is lakott terület volt. Ennek ellenére nagyon ritkán van feltárás ezen a környéken, a muzeológusok elmondták, ez egy fehér folt, sajnos nincs anyagi forrás a helyi feltárásokra. Érdemes lenne itt kutatni, ugyanis Erdőmajor területén találtak egy nagyon jó állapotban megmaradt lovaskocsisírt. Az ókorból származó leletet rekonstruálták, jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban van kiállítva. – kezdte előadását Bakonyi József hozzátéve, a korábbi feltárások során egyebek mellett érmek és edények is előbukkantak a föld alól.
A jelenlegi faluképet a háború után alakították ki az itt élők. Nagylók, mint önálló település, nem létezett, területe több majorságból állt még akkoriban. Ide tartozott többek között Józsefmajor, Erdőmajor, Szilfamajor, Tótmajor és Billermajor is. Ezen majorságok lakói a háború után telket vásároltak, s építkeztek, így alakult ki a település mai formája.
– A Nagylók név az 1800-as évek után jelent meg. Réges-régen az írott adatok alapján a település a Lók nevet viselte. Első említése 1258-ból származik, amikor a Győr nemzetség eladta Lók területét a fehérvári Moys nádornak. A név eredete vitatott: szláv kifejezésből eredeztetve tócsát, pocsolyát, vizenyős területet jelent. Lók magja tulajdonképpen Lókpuszta, ahol egykor uradalmi épületek voltak. Ott jött létre egy önálló tanácsháza. – folytatta a Nagylóki Faluvédő Egyesület elnöke.
A török hódoltság idején a település elnéptelenedett. A 16. században a gróf milványi Cseszneky család birtoka lett a terület, majd a török kiűzése után gróf kéthelyi Hunyady és gróf zichy és vázsonykői Zichy családok voltak a falu urai.
A háború utáni években összevont iskola működött a településen, a nagylóki iskolát 1953-54-ben építették, a település lakói kétkezi munkájukkal is segítették az oktatási intézmény létrejöttét. Templom a településen akkoriban – az 1800-as évek végén – még nem volt, csak egy imaszoba. Jelesebb ünnepekkor Hantosra jártak templomba a gyerekek. Egyetlen cipőjüket féltve, hónuk alatt vitték a templomig, s csak az épület előtti métereken húzták lábukra. A település templomát az 1950-es évek végén kezdték építeni.
– A Rózsa utca elején volt egy telek, amiben egy pap lakott. Ő felajánlotta lakását a nemes célra, azt kezdték templommá alakítani. Több terv is készült a templom kinézetére, a faluból nagyon-nagyon sokan hozzájárultak az építkezéshez – kétkezi munkával is –, ám a pénzhiány miatt sokáig nem tudott haladni az építkezés. 1957 és 1960 között épült fel a mai formájában látható templom, melynek harangtornya később épült meg. A templomot 1960. augusztus 21-én Shvoy Lajos püspök szentelte fel Nagyboldogasszony tiszteletére. – mesélt a templom múltjáról Bakonyi József.
Érdekesség, hogy a templomban látható olajfestményt – melynek eredeti példánya Berlinben található –  felkérésre készítette Gyertyáni Gyula festőművész, grafikus. Az alkotás grófnői ajándékként került a templomba.