"A mindennapi életünkbe építsük bele 56-ot" - Megemlékezést tartottak Ráckeresztúron

Hűvös októberi délelőtt, a fel-feltámadó szél olykor belekapott az 1848–1956-os emlékmű mellett álló zászlórúdra felhúzott lobogó nemzetiszínű szövetébe. A téren ott sorakoztak az iskolások tanáraikkal és tanítóikkal együtt, ott állt a polgármester és a községi önkormányzat képviselői, számos civil szervezet tagja, sok-sok magánszemély. Az ünnepség minden évben jeles esemény a településen, annál is inkább, mert az 1956 októberében, a forradalom idején igen aktív Bicskei Nándor kezdeményezésére és anyagi támogatásával megvalósult emlékmű az egyik első volt az országban, s ma már a települési értéktár része.

Az idei megemlékezést az önkormányzat és a Petőfi Sándor Általános Iskola közösen szervezte. Fux István intézményvezető köszöntötte az egybegyűlteket. Az Orbán Erika igazgatóhelyettes, magyartanár rendezte műsorban a hetedik és nyolcadik osztályos tanulók vettek részt, felelevenítve a korabeli eseményeket. A diákok ruházata, a zászlók, egyéb kellékek is fölidézték az ötvenes évek hangulatát, s töprengésre késztették a jelenlévőket. „Évek suhannak, századok szállnak… Tovatűnt tegnap üzen a mának. Előttünk jártak, rég célhoz értek, hitvalló ősök emléke ébred…” – hangzott a fiatalok emlékidézése, majd elhangzott az is, hogy „kicsi és szegény nép vállalkozott erre a hatalmas áldozatra”. S a végső szó, ami a jövőt tekintve reményt adó: „Halál helyén élet terem.” 

Szentes-Mabda Katalin Dóra polgármester ünnepi beszédében fölhívta a figyelmet arra, hogy 1956 forradalmárai számos alapjogért küzdöttek. „Válaszoljunk magunknak őszintén, és azonnal átértékelődik azoknak a látszólag egyszerű fogalmaknak a jelentősége, mint igazság, szabadság, létbiztonság, béke. Ez a nap alkalom arra, hogy a lelkünkben nagytakarítást végezzünk, és a dolgokat fontossági sorrendbe állítsuk. Aztán amikor nincs wifi, talán eszünkbe jut majd, hogy jóval nagyobb gond, ha nincsen kenyér.” A település vezetője beszédét azzal zárta, hogy a mindennapi életünkbe építsük bele 56-ot. Hiszen mércét ad ahhoz, mi fontos, mi nem, mi helyes, mi nem az. „Ne egy nap legyen ez a 365-ből, hanem egy mérce az év mind a 365 napjára. Tisztelet a hősöknek, bölcsesség a ma emberének!”

Az ünnepség koszorúzással és a Szózat hangjaival zárult: „Áldjon vagy verjen sors keze: / itt élned, halnod kell.”