Mesés küzdelmek zajlottak a Mesenép című családi produkcióban

Látványos jelenettel, képpel indul a Mesenép: a táncosok két egymásra fektetett, az égig érő fát jelképező létrával táncolnak. Már ekkor érezni a produkció sodró lendületét, amely a táncos részeknek köszönhetően végig megmarad. A néptáncra épülő koreográfiák szépen segítik a cselekmény előrehaladását, vagyis a hős útját a vállalt küldetés teljesítésére: a királykisasszony megtalálására, kiszabadítására.

A Mesenép tulajdonképpen egy új mesévé összeállva foglalja magában a népmesékből ismert fordulatokat, egyebek mellett az égig érő fa megmászását, a próbák teljesítését, a varázseszközök használatát. Az erkölcsi normák betartása is hangsúlyos, akárcsak a főhős leleményessége. Továbbá az előadásban helye van a humornak, amely egy-egy mozdulatban és a szövegben is megnyilvánul.

Az alkotók interaktívként álmodták meg a Mesenépet, vagyis többször is bevonják a fiatal közönséget, akik a különböző próbák teljesítésében vagy a találós kérdések megválaszolásában segíthetnek. Az általam nézett előadásban jól működött az aktivizálás, a gyerekek szívesen kapcsolódtak be.

A rendezés, a dramaturgia és a szövegkönyv Novák Péternek köszönhető, a koreográfiát Molnár Gábor (aki főszereplője is a darabnak) és Majoros Róbert alkotta meg, a zenét pedig ifjabb Csoóri Sándor szerezte.

A közönség a közeljövőben bizonyára ismét láthatja a körülbelül egyórás, szépen kitalált öltözékekkel és fényekkel bemutatott előadást, mert a táncegyüttes azon van, hogy minél több helyszínre és minél több korosztályhoz eljuttathassa.