A Floralia idején új kiállítás, római kori kőtár nyílt Gorsiumban

– Ezek a kövek korábban Fehérváron, a Rendház épületében voltak. Ám nem egy külön berendezett lapidáriumban, hanem a folyosókon – folytatta a kőtár bemutatását lapunknak nyilatkozva Agócs Nándor ókortörténész, régész. Az új tárlat darabjai javarészt nem Tácról származnak, nem is a környékről, hanem Fejér megye egykori és mai területéről. Azért itt alakították ki a lapidáriumot, mert Gorsium a római kort leginkább megidéző kiállítóhelye a fehérvári múzeumnak. Agócs Nándor elmondta, számosságát tekintve csak a Magyar Nemzeti Múzeum, illetve az Aquincumi Múzeum gyűjteménye haladja meg a Szent István Király Múzeum római kőfaragványokat tartalmazó gyűjteményét. Jelenleg összesen több mint nyolcszáz kőemléket ismerünk Fejér megyéből. Ebből körülbelül 300 van a SZIKM kezelésében. Ennek körülbelül a fele tekinthető meg a Zichy-pincében. 

A pince a már korábban létesült gorsiumi szabadtéri kőtár előtt található. – Fejér megye területe a római korban Aquincum territóriumához tartozott, igazgatási, gazdasági központ volt – mondta Agócs. Kifejtette, hogy az itt állomásozó, jelentős számú katonaság a fizetőképes kereslettel rendelkező piacot jelentette, s hozzátette, a város körül élő bennszülöttek, peregrinusok közül sokan nyitottak voltak a romanizáció iránt, igyekeztek római módra elkészíttetni a síremlékeiket. A Zichy-pincében kiállított síremlékek jellemzően az első és a második századból származnak. – A római gondolkodás jegyében születtek ezek a kőemlékek, amelyek azért másmilyenek, mint egy sima sírkő, mert nemcsak az a lényegük, hogy jelöljék a sírokat, s hogy valahol megemlékezhessenek az elhunytakról, hanem az, hogy valóban fenntartsák valakinek az emlékét. A sírsztélék azok, amik ezt reprezentálják, és nemcsak ezt egyébként, tehát nemcsak a nevük, az emlékük őrződött meg valamilyen formában, hanem ezeken keresztül betekintést nyerünk abba is, hogy milyen volt a korabeli viselet. Érdekes: a bennszülött népviseletet annak köszönhetően ismerjük, hogy elkezdték átvenni a római szokásokat, római mintára csináltatták a kőemlékeiket! – mutatott rá a történész. A második legnagyobb forráscsoport, ami látható a kiállításban, az isteneknek állított áldozati oltárok. 

– Nyilván nem meglepő, hogy a legnagyobb számban a főistennek állítottak oltárt, leginkább tőle remélhették azt, hogy a kívánságaik teljesülnek – fogalmazott Agócs Nándor. A Földanyának, Terra Maternak állított oltár is előfordul. Sejthető, hogy olyanok csinálták, akik a földből éltek. Nagyobb birtokosok vagy éppenséggel téglaégetővel rendelkező emberek. A műemléki oltalom alatt álló Zichy-pince egyes sajátosságait, boroshordóit is megóvták a kiállítás rendezői. Ennek hatásai észrevehetők az egyébként három rendezőelv szerint kialakított tárlaton. Ezek a következők voltak: kronologikus sorrend, tematikus egységek egymás melletti elhelyezése, illetve hagytak üres tereket is azért, hogy a jövőben előkerülő kőemlékeknek is jusson majd hely. Nézzük meg Agócs Nándorral példának okáért Resatus és szülei sírsztéléjét! Emellett áll a kurátor a cikkünkhöz mellékelt fotón.

– Ennek korát elárulja a hajviseletük. Mindig az adott császár az, aki diktálta a divatot. Az ő hajviseletét másolták, ez jelzi azt, hogy ez egy Traianus-kori síremlék, a második század első néhány évtizedéből való. – A korabeli értékrendbe enged betekintést. A férfiak úgy próbáltak kinézni, mintha ők rómaiak lennének, de mint utaltam már rá, noha ezek római kori emlékek, de akiket ábrázolnak, javarészt nem rómaiak voltak. – A gazdagságot szimbolizálja ez az ostor, ami itt a kezében látható. Ez olyan, mintha valakit ma úgy ábrázolnának, hogy a Porschéja kulcsát lóbálja… – mutatott a bal szélen lévő alakra Agócs Nándor.