A fehérvári Gál Csaba intellektuális, szikár költői nyelvében ott van a játékosság is

A Vörösmarty Társaság a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központtal karöltve színvonalas és nagy érdeklődésre számot tartó költészetnapi műsorral várta a lírabarátokat a minap a Királykút Emlékházba. A kecskeméti származású, de 1993 óta Székesfehérváron élő és dolgozó Gál Csaba költő ötödik, Ellenszer című kötetét mutatták be Bakonyi István irodalomtörténész vezetésével, a szerző és felesége, a könyv illusztrátora, Pék Eszter Anna részvételével.

A házigazda jó szokásához híven egy elemzéssel kezdett, amelyben visszaidézte évekkel korábbi recenzióját Gál Csaba Az alászállás évei című kötetéről, hiszen az akkor írtak továbbra is megállják a helyüket: intellektuális és szikár költői nyelvvel van dolgunk, amely sokszor az emberi kapcsolatokról szól. Bakonyi rámutatott: ebben a költészetben is vannak állandó témák, felismerhető jegyek, ahogy az állandóságot képviseli az illusztrátor személye, Eszter is. Csaba és az ő kapcsolatáról, alkotói kapcsolatáról is szó esett a laza hangulatú esten. Megtudhattunk például némi információt a görögországi kiránduláskor történt megismerkedésről, amely óta több mint harminc év telt el. Ez idő alatt a háromgyermekes házaspár sok közös alkotói folyamaton ment keresztül. Kiderült, hogy Eszter – aki egyébként általános iskolai matematika–rajz szakos pedagógus, illetve művésztanárként óraadó egy középiskolában – először Csaba édesapjának, az újságíróként, költőként is ismert Gál Farkasnak a kötetét illusztrálta. Csaba verseit Eszter nagyon képszerűnek tartja, ami azért érdekes, mert ő pedig pont fordítva alkot: szavakban gondolkodik, miközben rajzol, fest. Munkái az utóbbi időben inkább absztrakt jellegűek, így ilyenek lettek az „Ellenszer”-hez készült munkák is, amelyek vegyes technikát vonultatnak fel. Alapvetően mindegyik színes volt, végül azonban csak a kötet borítója maradt az, a belső illusztrációk fekete-fehérek. Csaba természetesen a versek kapcsán vallott. Az inspirációkról megtudhattuk, hogy legkedvesebb költője József Attila volt, de édesapja is hatott rá. Szereti továbbá a történelmi témákat, pontosabban lakóhelye múltját, illetve annak jelenét, a kettő kontrasztját megjeleníteni.

Ilyen például az Ybl Miklós lázálma című vers, amely ironikusan tárja elénk a híres építész világa és a mai kor közötti éles ellentétet. Idézet a versből: „Logarléccel a kezében / nézi óriáskeréken / keresztül az Ősz utcai / panelházak monstrumait / Székesfehérvár szülötte – / Ybl Miklós. Körülötte / jönnek mennek az emberek, / tuc-tuc zenétől remegnek / a Zichy ligeti házak / ablakai.” Ennek a versnek ráadásul az a különlegessége, hogy a szerző megzenésítette, akárcsak a Hatósági költemény című versét, amelyet egy gitárral elő is adott az esten. Nagy siker övezte, hiszen a vers a közlekedés közben sokszor látható, „Űrszelvénybe nyúló fák” (angolul Branches above the road) tábla magyar fordításának keletkezésén ironizál.

Csaba egyébként nemcsak gitárral, hanem elektronikus módon is szerez zenét egy-egy verséhez – ebből szintén hallhattunk egyet. Megtudhattuk, hogy Kecskeméten zenei középiskolába járt, így innen is eredhet az erősebb vonzalom a muzsikához. Illetve ő maga is úgy van vele: egy-egy szöveg jobban megmarad, ha dalként, zenei kísérettel hallja. Több művészeti ág is jelen van tehát a költő életében, aki a hétköznapokban nagyon prózai foglalkozást űz: polgári bíróként dolgozik. A peres ügyekkel kapcsolatos tapasztalatai szintén ihletői lehetnek olykor egy-egy versnek. S persze az is kiderült az Ellenszer című vers kapcsán (amelynek mottója idézet a Bibliából: „Az igazság szabaddá tesz”): ő maga az igazságot tartja ellenszernek a minket mérgező napi bosszúságok, igazságtalanságok ellen.

Idézzünk néhány sort ebből is, hogy még inkább lássa az olvasó, mennyire érdemes ezt a Bakonyi szerint játékos, érzékeny, epikus elemeket is felhasználó lírát olvasni. „nem placebo ha / beveszed már hat / tőle rosszul vagy / jól érzed magad” (…) „felbukkanása / minden zsarnokság / végső halála/ elbújik hogyha / harcolnak érte / visszahúzódik / gyermekek tiszta / tekintetébe / régi barátok / kézfogásába / borba / a vérbe”