Csekonics-mozaikok – Folytatódik az emlékév Enyingen

A hatalmas Csekonics-vagyon részben a család zsombolyai és később enyingi uradalma nyomán eredeztethető. „Nem vagyok én Csekonics!” – mondta a pesti ember, ha nagyobb költekezésre noszogatták. A család nevét máig fenntartó mondás a 19. és 20. század fordulóján született.

A nyitó ünnepség közönségét Kuntnerné Németh Ágnes könyvtárvezető és Kovács Attiláné Gabriella könyvtáros köszöntötte, az emlékévet Viplak Tibor polgármester nyitotta meg. 

Az idén gróf Csekonics Sándor születésének 150., halálának 70. évfordulóját köszöntik. A programsorozat része lesz a Zöld város projekt keretében megépült összekötő ház névadó ünnepsége, a képviselő-testület döntése értelmében az épületet gróf Csekonics-háznak fogják hívni. Megemlékeznek gróf Csekonics Sándorné Vay Margit (1876–1941) sírjánál (ő az egyetlen Enyingen eltemetett Csekonics hozzátartozó). A programok sorába illeszkedik a Nagyúri divat a 19. században, a Csekonicsok fénykorában, a Trianon hatása a Csekonics család életére, valamint a Csekonicsok az enyingiek emlékezetében című rendezvény.

Csekonics-mozaikok 2. címmel Rideg Lászlóné Zsuzsa nyugdíjas könyvtárigazgató, helytörténeti kutató tartott előadást. Amint egyebek között kifejtette, a város történetében három, az országos politikában is befolyásos nemesi család játszott szerepet: a Török család, az őket követő Batthyány család, valamint a szóban forgó Csekonics család.

A trianoni határok létrehozása után az utóbbi család egyes tagjai és az uradalom gazdasági irányítása Enyingre költözött. A család néhány tagja életvitelszerűen is a kastélyban élt, sok szállal kötődve a településhez. Az idősebbek közül többen személyesen is ismerték gróf Csekonics Sándort és családját.