Három ifjú művész kiállítása nyílt meg a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központban

November 26-ig van nyitva Becskei Andor, Körei Sándor és Nagy Dániel tárlata a ház földszinti kiállítótereiben. Mindhárman a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói voltak, illetve Dániel még oda jár. Ő és Andor együtt mutatkozik be kisebb és méretes acélszobrokkal a nagyobb galériában, a móri származású Körei Sándor pedig a kisebbik galériában állította ki száradó virágokat tartalmazó üvegdobozait.

Mindegyik tárlat nagyon látványos, látszik, hogy a fiatal művészek innovatív szellemben dolgoznak, figyelemre méltó kompozíciókat létrehozva.

Nagy Dániel és Becskei Andor művei nincsenek név szerint elkülönítve. Ez a megoldás egyfajta egységet jelez, amely jól érzékelhető a Tompa zöldek, rozsda színek című kiállításnál: az acélszobrok ridegségét feloldja például megformálásuk organikusnak ható módja, az ipari környezetet idéző anyagból olykor egészen finom, kisméretű szobrok születtek.

Nagy Dániel így beszélt első közös tárlatukról: az acél mellett bronz, illetve öntöttvas szobrok is vannak, ezek nagyjából az elmúlt két-három évben születtek. Címként végül Weöres Sándor A teljesség felé című könyvéből választottak egy részletet. Magáról az anyagról, a vasról azt gondolják, hogy annak a vöröses a természetes színe, ezért nem festik különösebben. Hagyják, hogy kikezdje a rozsda. Ezt pedig például úgy is elérhetik, hogy vízbe helyezik a szobrokat – ám a vizes munkákat más is inspirálta. Ezek a tárlaton a Vigh Tamás-díjas Andor művei, aki elmesélte: mostanában jött ez a téma, ami szimbolikusan a természethez való kötődést fejezi ki. Aztán vannak munkák, amelyek vékony lángpálcákból készültek, egyenként összehegesztve: ilyenkor az alkotó hagyja, hogy a hő „tekerje” őket formára. Ezek akár a nádra is emlékeztethetik a nézőt.

Dani pedig így vallott saját szobrairól: többnyire kovácsoltvassal dolgozik. Jellemzően nem találja ki előre, milyen formát szeretne, hanem ő is hagyja az anyagot „élni”, alakulni.

A Fejér megyei, móri születésű Körei Sándor üvegből alkotta meg sajátos, plasztikus virágcsendéleteit. Illetve, ezeken belül az organikus forma, a természetes anyag itt önmagában van jelen, növényként. Sándor a bodajki Hang-Szín-Tér Művészeti Iskolában tanult, ahol mestere Pintér Balázs szobrászművész volt. A Képzőn idén diplomázott szobrász szakon. Eddig csoportos kiállításokon szerepelt, a fehérvári az első önálló tárlata, ami nagy lépés. A Konzervált csendéletek cím is sugallja: itt az idő egyfajta megállításáról, valamiféle időtlenségről van szó. A száraz vagy száradó virágok üveglapok közé, vázákba kerültek – az alkotó egy ideje kísérletezik ezzel a témával.

Sándor elmondta: szerencsés egybeesés, hogy Andorral és Dániellel közösen állíthat ki. Nagyon erős mindkét terem atmoszférája, amelybe a műveik jól be tudnak illeszkedni. Csend­életeinek üveglapjait ő vágta méretre, a koncepció pedig a klasszikus, festett csend­életben gyökerezik. Nála azonban a valós térben jelenik meg a látvány. Mivel mindegyik vázának, virágnak külön teret adott, ezért mind hangsúlyos. A művek nem befejezettek, hiszen a virágok elszáradásához idő kell – ha ez megtörtént, akkor nyerheti el egy-egy csendélet a végső formáját. Ez egyfajta játék a mulandósággal, az idővel. A Konzervált csendéletek cím pedig a megőrzés szándékát jelzi, és egy nagyobb sorozatot foglal magában – ennek részei a Fehérváron bemutatott tárgyak.