A „varázspor” isteni összetevői - Fekete Monikával, a Magyar Passió látványtervezőjével beszélgettünk

Milyen volt együtt dolgozni a filmrendezőként a Magyar Passióval bemutatkozó Eperjes Károllyal?

– Eperjes Károly általam is nagyra tartott, kiválósága a mai magyar művészvilágnak. Megtisztelő volt a bizalom, és az alkotótársi minőség, amit megélhettem ebben a munkában. Mint elsőfilmes tele volt roppant izgalommal, és persze kérdőjelekkel is, viszont a másik oldalról, színművészként ismerte a filmkészítés minden aspektusát. Ez a két összetevő attraktív alkotóvá tette. Számomra merőben inspiráló volt, Szami [Eperjes Károly] szenvedélyessége nekem is szárnyakat adott! Én is dinamikus személyiség vagyok, és inspirál, ha valakiben van elhivatottság, odaadás, és elképesztő energiákkal tud valami mellett működni, kiállni, óriási teremtő vággyal dolgozni!

Hogyan került be a film alkotóstábjába?

– Rendkívül nagyra tartott operatőr kolléga, Csukás Sándor ajánlásával. Akivel dolgoztunk együtt korábban, A feltaláló című filmben. Nagyon szeretem a különleges képi világát, örömmel álltam az alkotói elképzelései mellé.

A fehérvári közönségtalálkozón úgy fogalmazott, hogy beleszeretett a film soponyai helyszíneibe, a Zichy-kastélyba. Miért pont ott forgatták az ÁVH-s jeleneket?

– A szóba jött helyszínek közül azért vált a leginspirálóbbá a soponyai Zichy-kastély, mert mindennel rendelkezett, amiről el tudtam képzelni, hogy alá fogja támasztani azt az érzést, amit közvetíteni szeretne majd ez az objektum a filmben. Az épület pedig, a XVIII. századi barokk kúria, mára kopott, viharvert, többször átépített falai, atmoszférája szinte előrajzolta a történelmünk ezen korszakának baljós világát. A melankolikus hangulatot árasztó helyiségeivel különösen motiváló volt dolgozni, akár a kihallgatások, kínzókamrák termei a pincében, akár a laktanya étkezdéje... Ezekre már csak ráleheltem egy kis „varázsport”, egy kis pluszt, amitől a néző azt élheti meg a vászon előtt, amit a rendező üzenni vágyott.

No, mi is ez a „varázspor”?

– A „varázspor” isteni összetevői: némi festék, kis építészet, jól kiválasztott stílbútorok, és aztán még néhány katarzist segítő kellék, ami megfűszerezi az egészet.

A Vörösmarty Színház közönsége színházi jelmez- és díszlettervezőként is ismerheti. Számos előadás színre vitelében dolgozott Fehérváron. Melyek a legemlékezetesebbek?

– Kettő is van, ami nagyon közel áll a szívemhez. A kis herceg volt az első munkám. Olyan, mint az első szerelem. Gulyás Buda készített róla néhány felvételt – kiváló operatőr –, lendületet adó kritikával méltatott, ez nekem nagyon sokat jelentett akkor. Természetesen a megszületett munkák mindegyike kicsi darab belőlem, de ami nagyon közel áll a szívemhez, az a Diótörő és Egérkirály a nagyszínpadon! Talán attól volt olyan csodálatos, hogy rengetegen megnézték, és mindig óriási ováció követte. Nagy élmény volt kezdőként ennyi örömet adni a munkámon keresztül a közönségnek.

Milyen affinitás kellett ahhoz, hogy részt vehessen A kis herceg című előadásban, avagy hogyan lett díszlettervező?

– Oscar Wilde-tól olvastam egyszer egy gondolatot, hogy azzal kell foglalkozz egész életedben, amilyen gondolattal fekszel és kelsz. Ez nagyon megtetszett nekem. Én állandóan fantáziavilágban éltem, úgy feküdtem le, hogy kitaláltam valamit. Egy olyan ruhát, ami nem létezik, vagy olyan várost építettem a fejemben, amilyet még sosem láttam. Az, hogy a világegyetem teremtett ehhez egy szakmát, és én ebben dolgozhatom, az maga az ajándék! Emlékszem rá, nagyon picike voltam, amikor egy agyagozó versenyen vettem részt. Ott megéltem azt a pillanatot, ahogy a kezemben a semmiből születik valami. Ez olyan felemelő élmény, ami azóta is elvarázsol és lendületet ad.

Milyen színházi és filmes munkái vannak mostanság?

– Nemrég fejeztem be a szombathelyi színházban, Harangi Mária rendezésében az Ájlávjú című darabot, Szolnokon pedig Szurdi Miklóssal a Black Comedyt állítottuk színpadra. Mellettük két filmnek van aktualitása. Az egyiket már befejeztük. Nyugati nyaralás lesz a címe, egy nyolcvanas években játszódó remek kis tévéjáték. A másikat a napokban kezdtem el, egy 1848-as történetet felelevenítő nagy produkciót, amelyben Art Directorként működöm közre.