A Café de la Danse zárása magáért beszél

Korábban már röviden beszámoltunk a táncfesztivál nyitóeseményéről, mely az Aritmia darab volt, most azonban ismét ellátogattunk a rendezvényre, amely szombat délután 15 órától várta az érdeklődőket. Napközben tánc workshopokon vehettek részt kezdő, amatőr és profi táncosok egyaránt, kis létszámú csoportokban. Mindeközben megtekinthető volt a Twins névre hallgató előadás, mely kapcsán táncpedagógiai foglalkozást is tartottak. A Café de la Danse zárása pedig magáért beszél. Bár kissé hideg volt már, a szokott augusztusi estéknél is hidegebb. Ez még sem akadályozta meg e műfaj kedvelőit abban, hogy párnákkal, pokrócokkal és téli kabátokba burkolózva kiüljenek a szabadtéri színpad előtti nézőtérre, hogy elkápráztatva legyenek részesei a művészek táncjátékának.

Este fél kilenckor kezdődött a közel egy órás performansz a Székesfehérvári Balett Színház előadásában, mely méltóképp lezárta az eseményt. A darab után a szervezők egy közös borozásra invitálták a nézőket, amely során a koreográfusokkal, közreműködőkkel és táncművészekkel együtt diskurálhattak arról, ami összehozott mindenkit: a tánc művészetéről. Az itt folyó párbeszédeket hallva úgy tűnik, hogy sikerrel révbe ért a rendezvény, mely közelebb kívánta hozni a nézőket a tánc világához, továbbá újra szerette volna teremteni bennük a kortárs tánc fogalmát. Itt jegyezném meg Egerházy Attila szavait, melyet még a pénteki közönségtalálkozón mondott: – A művész dolga az újrateremtés. A táncelőadások lényege nem a kikapcsolódás, sokkal inkább az, hogy bekapcsoljon, beindítson az emberekben valami megfoghatatlant, ugyanis a táncot nem érteni, hanem érezni kell. Nehéz feladat, de ha sikerül, kinyílik előtted a világ.