Tihanyban mutatkoznak be Heim Klára képei

Általában nincs semmi különleges a művészek által használt alapanyagokban. A festő vászonra fest, olajfestéket használ, a szobrász követ, vagy fát formál. Művészi értéket akkor kap az egyszerű anyag, ha az ember beleviszi a gondolatait, az érzelmét, a fantáziáját az alkotásba. Egy egyszerű anyag, melyet az építőiparban használnak, az epoxi-gyanta is lehet művészeti alapanyag, melyet Klára használ. Mit sem ér azonban az alkotás, ha csak a művész élvezi. Az igazi elismerés az a művésznek, ha megáll a kép előtt a befogadó közönség. Heim Klára alkotásainál pedig el lehet időzni.

Hirtelen belecsöppent a művészeti világba, de mit lehet tudni önről?

– A dédpapámmal kezdeném, aki asztalosmester volt Zalában. Számos templomnak készített padokat. Ő még klasszikus asztalos volt. Három éves korom óta nyaranta a műhelyében töltöttem a vakációt, imádtam vele lenni. Szerettem a fa illatát, a forgácsot, a szerszámokat. Tanulgattam tőle, gyártottam kis bútorkákat, komódokat, különleges tükröket, polcrendszereket. Ez a gyerekkori szenvedély odáig jutott, hogy felnőttfejjel beiratkoztam egy asztalos tanfolyamra és egy gyantás tanfolyamra is. Szerettem volna a bútorok kapcsán tudni, hogy milyen gyanták vannak, hogyan keverjük, hogyan lép reakcióba, hogyan és meddig tudok vele dolgozni. Nem olcsó mulatság próbálkozni, az volt a tervem, hogy a kimart bútoraimba színes gyantákat öntök majd. Lehet mondani, hogy az asztalos szakma és a festés volt az, amit gyerek korom óta foglalkoztatott, hiszen hároméves korom óta festettem. Persze csak hobbiszinten, hiszen a munkám mellett sok időt nem tudtam rá szánni.

Mivel foglalkozott?

– Tizenkilenc éven keresztül válogatott szertonásza voltam a Dunaújvárosi Kohásznak, majd 17 éven keresztül itt Dunaújvárosban a FitKid sportegyesületben dolgoztam. Rengeteg magyar-, Európa és világbajnok gyereket neveltem ki. Emellett nem volt időm másra. Csak a koronavírus-helyzet változtatott rajta. Felszabadult időm lett hirtelen, így elővettem az ecsetet és a gyantát. Már a tanfolyam alatt láttam a lelki szemeim előtt a lehetőséget, hogy milyen sok szín és forma bújik meg a gyantában, amit eddig nem vettek észre. A tanulás közben már tovább gondolva szinte összeálltak a fali képek. Ezeket elkészítve már annyi képem volt, hogy a kiállítás összejöhetett belőle. De nem gondoltam volna, hogy egyből a Rege cukrászda érdeklődik a műveim felől.

Hogyan történt ez?

– A Rege cukrászda kurátora, Bánhalmi Norbert fotóművész az interneten figyelt fel az oldalamra és fel is vette velem a kapcsolatot. Nagyon boldog voltam, hogy felajánlott egy tárlátot, nagyon megtisztelő volt számomra. Ráadásul az egyik legjobb időszakban állíthattam ki a képeket, mikor a Kékszalag verseny van a Balatonon.

Múlt pénteken volt a megnyitó. Hogy sikerült?

– Az Atya egy szép verssel áldotta meg a kiállítást, majd Tóth Szabina művésznő zongorázott. Fantasztikus volt. Sok ismerős és ismeretlen is jött Dunaújvárosból. Sokan gratuláltak a képeim láttán, még fel sem tudom dolgozni a reakciókat. Két meghívást kaptam már galériáktól és szeretnének egy New York-i kiállítást is megszervezni. Ez sokkal több, mint amire egyáltalán számíthattam. Szabó Sipos Barnabás, aki előttem állított ki a Regében felhívott telefonon és egy órát beszéltünk, neki is nagyon tetszett a kiállítás, gratulált a színek használatához. Nagyon jól estek a szavai. Eddig csak pozitív visszajelzést kaptam, a megnyitó óta eltelt egy hét alatt sokan látták a képeimet. Ezek a visszajelzések az ember önbizalmának fantasztikus löketet adnak. Napi szinten itt vagyok, látom, hogy szinte ötpercenként fotózzák a képeimet. Egy-egy alkotásnál nem ritka, hogy tíz percet is elidőznek, felfedezik a részleteket. Ez nagyon jól esik!

Valóban részletgazdagok a képek és nagyon látványosak is.

– A gyanta tükröződése és a színek, formák együttese valóban látványos összképet ad. Sajnos a fotók nem is adják vissza a látványt, ezt élőben kell látni.

Hogyan készülnek ezek a képek? Milyen technikai nehézségek adódnak a művek elkészítése során?

– Levágom, megcsiszolom a fát, amire öntöm a gyantát, majd egy hátsó keretet és erősítést kap. Megálmodom a tökéletes színeket és kis mennyiségben kikísérletezem őket. Mikor a kép készül, akor már nincs idő az improvizálásra. Addigra már tudnom kell a színeket és a formákat megrajzolni a fa alapra. A gyantát a megrajzolt vonalakban öntöm és pálcikákkal húzom a helyére. A nehézségek akkor adódnak, amikor sok színt használok, mert mindet külön-külön kell kikeverni. Ráadásul folyamatosan kevergetni kell mert melegszik és megköt. Néha, mire a végére érnék, már megkötött, ilyekor újra kell keverni. Tehát gyorsan kell dolgozni és előtte a fejemben össze kell állnia a kész műnek.

Heim Klára Ragyogás című kiállítása a Tihanyi Rege Cukrászdában még augusztus elsejéig látható, aki teheti, bíztatjuk, hogy tekintse meg a tárlat anyagát, mert valóban ragyogó alkotásokat csodálhat meg.