Land Art – „Lélek-zet” a martonvásári parkban

Nem könnyű a hagyományos épített és természeti környezetet összehangolni a merész és modern alkotásokkal. Kinek a régi az ósdi, s a modern az üdvözlendő, kinek az új szokatlansága az elutasított. Vélhetően a régi korokban is nehéz volt az újítóknak, a 20. század után pedig még nehezebb, mert a legújabb avantgárd stílusok gyökeresen eltérnek a hajdanvolt irányzatoktól.

Martonvásáron ­fogalommá vált a képzőművész-tanár ­Kárpáti József neve, több évtized alatt került ki keze alól sok tehetséges gyerek. Idén nyugdíjba vonult, ám a fiatal szemléletű és lendületű pedagógus a Martonvásári Galéria ötletével mondott búcsút az iskolának – vagyis szó sincs búcsúról. Az önkormányzat támogatását élvező projekt részeként a Brunszvik-kertben és sétányon pedig még merészebb ötlettel rukkolt elő fiatal alkotótársakkal, s Land Art, azaz Szabadtéri művészeti kiállítás címmel hívott meg képzőművészeti egyetemistákat, frissen végzetteket egyedi alkotások elkészítésére, s elhelyezésére a nagyon is klasszikus szépségű helyszínre. Szervezőtársai, a fiatal Katona Brigitta és ­Szombathy András segítettek kiválasztani azt a tizenhat alkotást, amelyek bekerültek a parkba. Többségükben egyedi munkák, s két csoportos alkotás kapott zöld utat az elhelyezésre, s ezúttal a zöld kifejezés is helytálló. Az általában természetes anyagokból építkező művek az ember és természet kapcsolatának problematikájára koncentrálnak.

A látványos, modern alkotások elhelyezésekor a környezetre nagyon vigyáztak, pedig lényegében összeépítették a fákkal az egyes darabokat. A cím is játékos: Lélek-zet, s ebbe csakugyan sok minden belefér, szárnyalhatott a fiatalok fantáziája.

Szerencsére tömeges látogatás nincs, de mindennap csöndben megcsodálják többtucatnyian a stílusban tartott, vagy inkább többféle korszak stílusának összesimulását. A be- járatnál egyetlen fán sok-sok fakalickás madárodú. Odúfa a neve, egyszerű ötlet, találó, de így sokaságban meghökkentő. Fafonatkígyó az ágakon, lebomló poliuretán szobor az ágak között, fagömbök dióval a belsejükben, kötött hálók, s egy humoros és kedvenc alkotás az ücsörgő lógusz. Lógusz egy ide alkotott csodalény, kosárszerű, hosszú fonadék. A menyasszonyok kedvence a kastély előtti szökőkút szomszédságában az a hatalmas fa, amelynek ágai végét fehér szálakkal kötözték még hosszabbra, mintha fátyolt öltött volna a hatalmas, zöld koronája. Csupa természetes anyag, s ami nem, az direkt nem.

Figyelmeztetésül a mai technikai eszközök egy-egy fa tövében: telefon, monitor, dobozok, festékesvödrök – szigorúan eltávolítva a Land Art után.

Megérett a gondolat Kárpáti József fejében, s többekben szintúgy: Martonvásár alkotótelepnek adhatna otthont a feltörekvő képzőművészek inspirálására és alkotótáborainak szervezésére. A pandémia utáni felhevült nyár nemcsak forróságot, de élénk terveket, ötleteket is hordoz ebben a szép kisvárosban. Lehet ez az indulóév.

Kiállító művészek:

Burján Vanda Keret nélküli kompozíció

Gergely-Farnos Lilla Ücsörgő Lógusz

Glauser Lisa Tölcsérek

HTSZ ( Hidrogtén Termelő Szövetkezet) Odú- fa

Horváth Gábor Szabó Gyöngyi Tar Violetta

Kiss Károly Reflexió Alexander Calder-re

Kőrösi László Protézis

Laneury Tom Lélegzet

Molendi Art Ha-lom

Kárpáti Berta Fébert Zsófi Nagy Zoltán Vranek Hedvig

Rehus András

Plank Antal Zátony

Sarfenstein Ditta Átírt részlet a fából

Szeli Kamilla Szimbiózis

Tóth Ádám Téradás

Tóth Dominika Természetes természeti

Várkonyi Dóra Velki Eszter Necc- work

Vuk Annamária Life totems

Zala Zsófia Hullámfű