Immár Czinki Ferenc vezeti a Szépírók Társaságát

Az 1997-ben alakult Szépírók Társasága az ország egyik legjelentősebb irodalmi szervezete. Jelenleg majdnem 400 tagja van. A székesfehérvári Czinki Ferenc író, kritikus, irodalomszervező több mint hét éve csatlakozott a társasághoz, amelynek a májusi tisztújítás után elnöke lett. Mint megtudtuk: ő a szervezet eddigi legifjabb és legtöbb szavazattal megválasztott vezetője. Érdemes megnézni a számokat: a 398 tagból az idei rendhagyó, online szavazás során 238-an adták le a voksukat, ebből 236 volt érvényes. Czinki Ferencre és programjára 231 szavazat érkezett. Az egyik, újonnan megválasztott alelnök a szintén fehérvári származású Babiczky Tibor író, költő lett, aki ugyancsak meggyőző számú, 229 „igen” szavazatot gyűjtött be. A másik alelnököt, Józsa Márta írót, újságírót még ősszel választották meg, az ő megbízatása további két és fél évig tart.

A Fehérváron élő Czinki Ferenc még a mára már megszűnt József Attila Körhöz (JAK) csatlakozott, s innen lényegében egyenes út vezetett a Szépírók Társaságához. A JAK-nál két cikluson, összesen hat éven át volt elnökségi tag, ezután választották meg a Szépíróknál alelnöknek. E tisztséget három évig töltötte be, összesen tehát kilenc évnyi vezető testületben szerzett tapasztalata van. Most úgy érezte: eljött az ideje annak, hogy kipróbálja, milyen legelöl lenni.

- Melyek volt a legfőbb feladatai alelnökként, illetve korábban, és ezekből hogyan tud majd profitálni elnökként?

- Az elmúlt években három fő feladatom volt. Az egyik a kapcsolattartás a tagsággal, ami egyáltalán nem olyan egyszerű, amint azt sokan gondolják, főleg, hogy közel 400 emberről van szó. A másik a szervezés, valamint a pályázás, a nyertes pályázatok lebonyolítása. Ez sem könnyű, de valamiféle rutin már kialakult, főleg az utóbbi 4-5 évben meghirdetett nemzetközi pályázatoknak köszönhetően. A harmadik fő feladat a politikai, közéleti szerepvállalás, tehát a társaság és a tagság véleményének kinyilvánítása társadalmilag fontos ügyekben. Jelenleg ezt tartjuk a legfajsúlyosabbnak, akár csak a közelmúlt hazai eseteit – az SZFE ügye vagy az úgynevezett „pedofil törvény” – nézzük, ám nemzetközi ügyekben is kifejtettük a véleményünket. Itt például a belorusz írók helyzetére vagy a Covid-19 írókat érintő negatív gazdasági hatásaira gondolok. Ezekben a témákban mind nyilatkoztunk.

- Mérhető-e ennek a szerepvállalásnak az eredménye, és ha igen, akkor mit tapasztalnak?

- Ezt megközelítőleg lehetetlen mérni. Ám reméljük, hogy a kidolgozottabb, nemzetközi szintű állásfoglalásoknak – amelyeket háttértanulmányokkal is alátámasztottunk – hosszabb távon lesz eredményük. Akár be tudnak szivárogni a hazai vagy a külföldi döntéshozatalba. Mindez azonban hosszú folyamat. A napi szintű, kisebb nyilatkozatoknak egyelőre észrevehető hatásuk nincs. Ám továbbra is úgy gondoljuk: a régi magyar hagyomány szerint az írástudóknak abban is felelősségük van, hogy adott esetben közéleti témákban kifejtsék a véleményüket. Ezek a szövegek ugyanis megmaradnak, és ha később valaki adott ügyben kutat, akkor olvashatja majd őket.

- Mennyire könnyű összefogni az ország különböző pontjain élő, sőt akár külföldről csatlakozott írókat? Illetve mennyire mozgósíthatók?

- Inkább nehéz feladat ez. Mivel nem csak arról van szó, hogy ez a körülbelül 400 író más-más helyen él, hanem arról is, hogy egészen más emberekről van szó. Vannak, akikkel rendszeres a kapcsolattartás, akik folyamatosan aktívak: ők csinálnak programokat, meghívnak fellépőket vagy mennek szerepelni. Van az a réteg, amelyik csak alkalmanként csatlakozik be, és a tagságnak létezik egy egészen csöndes része, amelyről már évek óta nem hallottunk. Ez azonban nagyjából minden civil szervezetben így van. Az elmúlt három évben az elnökséggel rengeteget dolgoztunk azon, hogy ezt a csöndes réteget megszólítsuk. Ennek kedveztek a bővülő online lehetőségek. Például az idei elnökségi választás is így zajlott: a tagok e-mailben küldhették be a szavazataikat, amelyeket hitelesíteni kellett. A vidéki szépíró köröket is azért hoztuk, hozzuk létre, hogy a nagyobb városokban élő, irodalommal foglalkozó embereket összefogják. Ezáltal mi is könnyebben tudunk elérni hozzájuk. A következő ciklusban pedig szeretnénk még egy tanácsadó testületet is létrehozni, amely azt a régi problémát oldaná meg, hogy a tagság kevésbé reprezentált rétegeit is képviselné egy-egy fővel. Gondolok itt akár a fiatalokra, az idősekre, a vidékiekre, a határon túliakra.

- A társaság már létrehozott egy szociális alapot az anyagilag nehéz helyzetbe került írók megsegítése érdekben. Ez megmarad, vagy lesz esetleg helyette más program?

- Visszük tovább a szociális alapot, amelynek létrehozása egybeesett a Covid-19 megjelenésével, ám nincs azzal összefüggésben. Évek óta tervben volt, hiszen a Szépírók Társasága érdekvédelmi szervezet, így feladatunk az is, hogy odafigyeljünk az írók szociális helyzetére. Nyilván nem meglepetés, hogy sokan élnek a létminimum környékén, mi pedig látjuk ezeket az életutakat. Eddig informálisan támogatták egymást az írók, a barátok, viszont végre van formális lehetőség is. A szociális alap létrehozása igen hosszú folyamat volt, de most már lehet adakozni, és a Summa Artium Alapítvány bevonásával támogatjuk a saját tagjainkat. Egyelőre évente kétszer osztunk segélyt előre benyújtott igény alapján, a kuratórium döntése szerint.

- Hogyan alakulnak a társaság vidéki írócsoportjai? Székesfehérváron van már?

- Ez változó, és elsősorban földrajzi kérdés. Például, Szeged, Miskolc környékén adott, hogy e nagyvárosokból, valamint a körülöttük lévő kisebb településekről tartoznak egy-egy körbe. A Vajdaságban is alakul azonban csoport, több kistelepülésről, és van kör a Dunakanyarban. Fehérváron majd az én dolgom lesz ezt a csoportot létrehozni, ám egyelőre ezzel még nem volt időm foglalkozni.

- Hány külföldi szervezettel tartják a kapcsolatot?

- Most nagyon aktívak vagyunk. Alelnökként kifejezetten az volt a feladatom, hogy erre a területre összpontosítsak. Szinte minden környező országban van partnerszervezetünk, valamint csatlakoztunk nagyobb európai szervezetekhez. Az egyik ilyen a European Writers’ Council, ahol voltunk már korábban tagok. A másik nagyon fontos mozzanat pedig tavaly volt, amikor részei lettünk az Akadémiák Európai Szövetségének, amely sok kulturális szervezetet foglal magába. Itt nagyon komoly a szakmai háttér, és így talán eredményesebben tudunk képviselni bizonyos ügyeket. Ráadásul nagyon jó érzés volt jelen lenni egy ilyen jelentős szervezet születésénél. Október végén Budapesten konferenciát tartunk a Berlini Művészeti Akadémiával és más külföldi partnerekkel közösen – most erre készülünk.

- A hazai társszervezetekkel terveznek-e szorosabb együttműködést?

- Nyilván nem árulok el nagy titkot azzal, hogy itt akadhatnak ideológiai, politikai különbségek. Ennek ellenére rendszeresen keressük az olyan nagy, reprezentatív írószervezeteket, mint a Fiatal Írók Szövetsége vagy a Magyar Írószövetség, hogy bizonyos helyzetekben, ügyekben működjünk együtt. Ez az összefogás néha megvalósul, néha nem. A kapcsolattartás tehát működik, alkalmi együttműködésekkel. A Szépírók Társasága a továbbiakban is úgy gondolja, hogy fenn kell tartani a folyamatos és megfelelő szakmai kommunikációt.