A kézimunkázás soha nem megy ki a divatból, magányosan is élvezetes

A kamarakiállítás nagyon illik a Kultúrkúria intim enteriőrjébe, ezt megállapította minden látogató. Kun Zoltán, a házigazda Bicskei Egységes Művelődési Központ és Könyvtár (BEMKK) munkatársaként, férfi létére szeretettel ajánlotta a közönség figyelmébe köszöntésében a tipikus női szenvedélynek tartott kézimunkákat. Guba Judit bicskei képviselő, a Prelúdium Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója esztétikai elemzést adott hozzá, személyes benyomásait és érzéseit is tolmácsolván a méltatások mellé. A munkák pedig magukért beszéltek: gobelin, többféle hímzés, patch­work, ízléses dekorációk tették nyilvánvalóvá, hogy a tömegtermelés és gépi előállítás idején az egyedi kézművesség ezen ága soha nem megy ki a divatból. S újabb adalék: a pandémia idején, a visszavonulás és elszigetelődés alkalmával felértékelődött az örömet jelentő egyéni elfoglaltság és alkotás.

A Fürge ujjak kézimunkaszakkört Rácz Imréné Kencs Piroska hívta életre 2008-ban, hirdetés útján! Maga sem hitte, de jelentkeztek többen, jelenleg nyolc tagjuk van, s hatan hozták el a legszebb alkotásaikat a Kultúrkúriába – még megtekinthetők. Farkas Istvánné magas szinten készíti az amerikai eredetű, s nálunk is közkedvelt patchworkot, ezt a műfajt szinte mindegyikük műveli, táskán, dísztárgyakon is. Süle Ilona hímez, csipkéz is, ráadásul a szecesszió stílusa beszippantotta alkotói kedvét – gyönyörű terítője, liliomos falikárpitja a 20. századfordulóra röpíti vissza az embert. Bertóti Béláné, Marton István Jánosné és Vad Sándorné kisebb-nagyobb munkái keretben és dekorációkon, dísztárgyakon jelennek meg ízléses elrendezésben.

Ráczné Piroska kislány korában vett tűt először a kezébe, amikor pedig az anyukák még féltik a szúrástól őket. Guba Judit megható igaz mesét osztott meg erről az ügyes kislányról, aki ötévesen babaruhát varrt, s szomorúan mutogatta családjának: nem fog az olló! Nem hitték, biztatták, de a kislány csak ezt hajtogatta, mire alaposan megnézték az egyre lassúbb kicsiny kezeket. Orvoshoz rohantak végül, s kiderült: a járványos gyermekbénulás támadta meg Piroska szervezetét, amiben akkoriban sok gyermek meghalt, megbénult. Ő már akkor megkapta az első Sabin-cseppet ellene, s mivel időben felfedezték a rémületes kórt, teljesen meggyógyult.

Felnőtt korában rakta össze az emlékeket Piroska is, de az életmentő olló s varrótű egész életét meghatározta. A vonaton járt munkába, s emlékszik a pillanatra, amikor 1977-ben megpillantott egy nőt gobe­lint varrni az utazás üresjáratát kitöltendő. Első füzetkéjét őrzi ma is a kezdetekről. Az édesanya és nagymama aktív kertészkedő, férjével közösen művelik kertjüket, szőlejüket, befőz, főz, ám a gobelin a nagy szenvedély azóta. Rózsák és nefelejcsek, csodás virág- és gyümölcscsendéletek, lovak, festménymásolatok, vadregényes tájak, sőt, egy családi fénykép is kikerült keze alól, gobelinbe öntve. Azaz öltve. A legszebbek a kicsiny, kerek tűgobelinjei, az örök klasszikusok. Régen maga járt utána fonalaknak, mintáknak, mostanra az interneten ismerte meg Hamza Anikót, aki kész csomagokat állít össze, mindenestül. A kezdőknek segítség ez, bár Piroska, s a Fürge ujjak csapata saját kútfőből táplálkozik, mielőtt varróráma, varrógép mellé ül, s énidőt szakít ki magának az asszonyi teendők közepette. Piroska szeretné, ha fiatalok is eljönnének közéjük a Fürge ujjak hívására, mert köztük is vannak kreatív kézműves varrók, hímzők. Nem kell hozzá karantén.