Egy család és három szerző – Kötetbemutatót tartottak Fehérváron

Tavaly jelent meg és akkor tervezték bemutatni a Lépted a léptem című verseskötetet, amelyben a fehérvári Schrenk Éva (Amalina) mellett édesapja, Schmidt Gyula (Füstfaragó Flórián) és nagybátyja, a már elhunyt Keszei István költő versei szerepelnek. A koronavírus-járvány miatt azonban el kellett halasztani az eseményt, amelyre egy online változat után a napokban kerülhetett sor a Városi Levéltár és Kutatóintézetben.

A bemutató házigazdája Bakonyi István irodalomtörténész volt, a szerzők közül pedig Schrenk Éva volt jelen. Édesapja már túl idős ahhoz, hogy közösségbe menjen, az pedig ismert tény, hogy az 1935-ben született Keszei István költő – aki az 56-os forradalom után emigrált és Párizsban telepedett le – 1984-ben elhunyt. Bakonyi István a rendezvény kezdetén az ő munkásságát méltatta.

A kötet szerkesztője a már több önálló könyvet maga mögött tudó Éva volt, ő válogatta a verseket. Mint fogalmazott: úgy gondolta, hogy ha már egyszer mindhárman írtak, írnak verseket, akkor kerüljenek egy kötetbe. Édesapjáról nem nagyon derült ki aktív korában, hogy versel, ám nyugdíjasként újra fellángolt a gyerekkori szenvedély – tudtuk meg Évától, aki magáról azt mesélte: gyerekként is írogatott, hiszen a családban nagy érték volt a vers, az irodalom. Édesanyja magyar–orosz szakos tanár volt. Becsülték továbbá Keszei Istvánt, aki azonban óva intette őt attól, hogy költő legyen. Mégis, errefelé vezetett az út, az írás pedig egy önismereti terápia kapcsán vált rendszeres tevékenységgé. Ekkor tapasztalta meg, hogy az alkotói folyamat gyógyíthat, az érzelmek tudatosítása által.

Éváról versei miatt is tudható, hogy Istenhívő. Megtérése kapcsán elmesélte: kezdettől fogva kereső ember volt, mindig is sóvárgást érzett egy hatalmasabb, irányító lény felé. Családja ugyan katolikus volt, ám benne akkor tudatosult igazán hite, amikor részt vett egy református istentiszteleten és annak hatására azt érezte: át akarja adni magát Istennek.

Erről az élményről tanúskodik például a Megvilágosodás (II.) című vers, amelyet a bemutatón helyet foglalva mindenki megtalálhatott kinyomtatva a székén.

„Ahogy ködbe a fény beszivárog, / úgy gyújtod fel lelkem Istenem! / S amit eddig csak szürkületben láték, / most megvilágosodik hirtelen.” Ezt a rövid, de igen kifejező verset a rendezvény végén mindenki együtt énekelhette Horváth Irmával, aki egy szál gitárral zenésítette meg Éva több művét. Átható hangján minden érvényesen szólt.

Rajta kívül az esten közreműködött még Szabóné Miklós Eszter, Kindl Lotti, Balogh Mihály és Bencze Zoltán, valamint Éva maga is olvasott föl. Így elhangzottak Füstfaragó Flórián- és Keszei István-versek is.