A ráckeresztúri könyvtár kerítésén sorakoztak fel a versek

Hat évvel ezelőtt, 2015 áprilisában csatlakozott először a ráckeresztúri könyvtári, információs és közösségi hely a Posztolj verset az utcára! című országos felhíváshoz. A szervezők, a Gittegylet.com csapata – miként a posztoljverset.hu honlapon írják – „világraszóló költészeti akciót” szeretnének minden évben létrehozni József Attila születésnapján, hogy legyen egy nap a magyar versé. Mint írják: „árasszuk el a hirdetőoszlopokat, valódi üzenőfalakat, járdákat, és minden legálisan posztolható felületet versekkel!” Felhívásuk évről évre egyre több és több versbaráthoz jut el, s egyre többen tűzik ki kedvelt költeményüket valamely nyilvános vagy akár otthoni felületre. Több mint húsz országban mozdulnak meg ezen a napon a lírai alkotások rajongói, s valódi versáradat keletkezik a nap végére. Könnyebbség, hogy már nem csak egyetlen nap várják a posztokat. Sajnos a járványveszély miatt az elmúlt évben karanténverziót lehetett csak szervezni, idén pedig szintén némiképp másként történt minden.

A ráckeresztúri könyvtár az épület melletti kerítésre tett ki jó pár verset. Ezek között szerepeltek olyanok, amiket gyerekek írtak le, s küldték el e-mailben. A negyedikesek online versmondással csatlakoztak tanítójuk, Drozdikné Nagy Ágnes Tünde vezetésével. A legtöbb költemény ebben az évben Petőfi Sándortól olvasható a szabadtéri kiállításon, de Babits Mihály, Csokonai Vitéz Mihály, Kisfaludy Károly, Juhász Gyula, Szabó Lőrinc, József Attila, Weöres Sándor, Csukás István, Varró Dániel egy-egy remeke is helyet kapott. Különösen értékes és töprengésre késztető Fodor Ákos Játék-szabály című szösszenete: „Mihelyt csatának / tekinted az életet: / el is vesztetted.”

Érdekesség, hogy a könyvtár egyik munkatársa otthon, a kertjében haiku-cseresznyefát alkotott. A fehér virágok között a vénséges vén fa törzsén kézzel leírt versek sorakoztak ismert és kevésbé ismert költőktől. A haiku különleges műfaj, a japán költészet egyik jellegzetes versformája.

Mindössze három sorból áll, de szigorú szabályoknak kell megfelelni. Jó példa rá Utassy József verse: „Hányszor de hányszor / nekivágnék az útnak! / Elém állsz holtan.”