Éjjel-nappali napórán dolgozik Miklós János a műhelyében

Miklós János úrhidai otthonába busszal illik menni. A házba lépvén aztán pálinka járja, mert le kell mosni az út porát, az asztalon ilyenkor már húsleves gőzölög, a sütőben csülök sül. Magyar vendégszeretet, hozzá jóízű beszélgetés. „A magok az én modelljeim. A motívumok itt vannak a termésben is.”

A háztól néhány lépésnyire áll a keramikus alkotóműhelye, benne a nélkülözhetetlen kemencével. Itt készülnek többek között azok a térplasztikák is, amelyeket a különféle növények magjainak formái ihletnek. A műhelyben János egy napóra makettjét mutatja. Nem is akármilyen napóra lesz ez, éjjel-nappali! Egy éles eszű villanyszerelővel dolgozik rajta, a nappal felvett energiával – napelemmel – működik majd a sötétség beállta után az időmérő. A Kortárs Művészeti Fesztiválra készült volna el, ha nincs a pandémia. Ami késik, nem múlik, már nem csak a makett, az agyagból formázott térplasztika is közel készen van.

A tercia része egy kert is, benne egy szoborpark térplasztikákkal, amelyek neves hazai és külföldi kiállításokon vettek részt. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete tagjaként rendszeresen láthatók alkotásai itthon és külföldön. Személyes meghívást és egyéves előzetes szervezést követően 2003-ban Németországban, Hüfingenben nemzetközi kerámiafesztiválon mutatták be a már említett magok ihlette alkotásait. Művei a Balassi Intézet szervezésében eljutottak Londonba is.

A műhelyben János később a színes kerámiafestményeket mutatja, aztán az új, készülőben lévő kőrajzokat. „A szín egy csomó érzelmet fölgyűjt. Erre álltam rá, hogy melyik szín mit éleszt az emberben. Volt is már egy ilyen kiállítássorozat, de még nem álltam le vele, fejlesztgetem. A szinesztézia a kerámiában – ez foglalkoztat pillanatnyilag legjobban.” Miklós János keresi-kutatja az alkotásban, az anyagban és formákban rejlő – ha nem is új utakat, mert az egyenes, rajta halad, hanem az – új állomásokat. Kísérletezik, játszik, formáz; teremt. Egyre jobban várjuk már azt a napórát!