Teleki Miklós orgonaművész életének vezérfonala a hit és a család

Orgonaművészi diplomáját 1995-ben szerezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Lehotka Gábor professzor növendékeként. Zongoraművészként a Szegedi Tudományegyetemen 2018-ban végzett, tanára Zsigmondné Pap Éva volt. 1993 szeptemberében elnyerte a budapesti nemzetközi Liszt Ferenc-orgonaverseny különdíját, számos kortárs magyar és külföldi zeneszerző orgonaművének ősbemutatója fűződik a nevéhez. 2006-ban Artisjus-díjat kapott, 2007 óta a székesfehérvári Hermann László zeneiskola orgona- és zongoratanára, 2011-től a siófoki evangélikus templom címzetes orgonaművésze.

– Minden szentnek maga felé hajlik a keze: apósom, Farkas Sándor doktor egyik könyvét szeretném ajánlani a Fejér Megyei Hírlap olvasóinak – mondja Teleki Miklós. – Az író nevét gyakorlatilag mindenki ismeri Siófokon és környékén, három okból: a Siófoki Kórház-Rendelőintézet sebészeti osztályának vezetője volt 21 éven át, a mai napig bejár díjazás nélkül asszisztálni, ezenkívül a városban önkormányzati képviselőnek választották három cikluson át, majd nemrégiben a közgyűlés díszpolgári címet adományozott számára.

– A családi kapcsolaton túl Farkas Sándort atyai barátomnak nevezhetem, az atyait hangsúlyozva, mert jómagam is orvoscsaládból származom: édesapám a Budapesti MÁV Kórház osztályvezető sebész főorvosa volt. Természetesen a feleségemet nem az édesapáink hivatásának egyezése miatt választottam, de a mai napig megkülönböztetett tisztelettel tekintek az orvosokra, mert a családunkon keresztül pontosan tudom, ha valaki ezt a pályát teljes szívvel, tiszta lelkiismerettel végzi, akkor a szépségei mellett mindez milyen erős felkészültséget és szorgalmat kíván.

A Köpenyben és maszkban (Pillanatképek egy sebészorvos életéből) című kötet 2017-ben jelent meg a Semmelweis Kiadó gondozásában. A könyv az orvosi pálya által ihletett, valós eseményeken alapuló, de irodalmi igénnyel megformált novellákat tartalmaz. A novellák az orvoslás emberi, érzelmi, lelkiismereti oldalát mutatják meg leginkább, tehát nem tartalmaznak a laikus számára nem érthető szakszövegeket. A kötet elgondolkodtat, alkalmanként megnevettet, vagy éppen sírásra késztet: nehezen letehető, értékes olvasmány.

Farkas Sándor írja: „A sebészi pálya olyan, mint a színház. Mindig történik valami… Pályám során részese lehettem ennek a drámának.”

– A rendkívüli helyzetben szigorúan betartottuk, betartjuk a hatósági intézkedéseket. Személyesen engem nagyon rosszul érintett a járvány és a karantén, mert igen sok koncertemet lemondtak, és fogalmam sincs, mikor lehet újra indulni – folytatja az orgonaművész. – Ugyanakkor próbáltuk a pozitív oldalát nézni a karanténnak. A család hölgyei remekül intézték, intézik a beszerzéseket és a főzést, körültekintően, takarékosan étkezünk, de egyébként teljesen kifogástalanul. Két éve kertes házban élünk, és most erősen felértékelődött a kert szerepe. Kislányunk és mi is, a szülők és a nagyszülők minimális fertőzésveszély mellett levegőzhetünk, játszhatunk a szabadban. Gyakorolni otthon is tudok: kitűnő zongora és digitális orgona is rendelkezésemre áll. A zenei szakgimnáziumos és zeneiskolás növendékeimmel a távoktatásra a körülményekhez képest zökkenőmentesen át tudtunk állni.

– Mindenki vegye komolyan a járványhelyzetet! Ne féljünk, de fegyelmezetten tartsuk be a rendelkezéseket, az észszerű tanácsokat. Bizakodjunk, hogy kevés elvesztett élettel, kevés maradandóan károsodott egészségű emberrel átvészeljük ezt az időszakot. Úgy gondolom, a jövőben jóval meggondoltabban, tartózkodóbban kell viselkednünk. Az üdvözlési formákat (kézfogás, ölelés, puszi) is át kell gondolnunk majd.

– Ha nagy hatalmam lenne, minden erőmmel arra törekednék, hogy honfitársaink ne veszítsék el az állásukat. Így, hogy nincs, csupán azt tehetem, amit eddig: a zenén, a művészeten keresztül minél több szépet próbálok adni embertársaimnak – teszi hozzá Teleki Miklós.