A Magyar Elektronikus Könyvtárba április végén felkerült a húszezredik kötet

Tavasszal Fűzfa Balázs professzor, irodalompedagógus a Magyar Elektronikus Könyvtáron keresztül ajánlotta fel a nagyközönségnek 2008 és 2011 között megjelent, korszerű szemléletű gimnáziumi irodalomtankönyveit. Ezzel a „…sem azé, aki fut…” – Ottlik Géza Iskola a határon című regénye a hagyomány, a prózapoétika, a hipertextualitás és a recepció tükrében címet viselő monográfiája lett a húszezredik kötet az elektronikus könyvtár adatbázisában – tájékoztatta lapunkat az Országos Széchényi Könyvtár.

A Magyar Elektronikus Könyvtár az Információs infrastruktúra-fejlesztési program támogatásával indult 1994-ben. Fő célkitűzése, hogy összegyűjtse a magyar vagy magyar vonatkozású, digitális formában létrejött vagy digitalizált, tudományos, kulturális és oktatási tartalmú, könyv jellegű, nyilvánosan szolgáltatható dokumentumokat. A kezdeményezést 1999-ben fogadta be az Országos Széchényi Könyvtár, ahol egy külön osztály is létrejött a működtetésére.

A középiskolai tananyagként is ismert Ottlik-mű számára már ahhoz évtizedeknek kellett eltelnie, hogy az irodalomtudomány a 20. század egyik legjelentősebb magyar regényeként tekintsen rá, majd az irodalmárok ezt követően egymást erősítve, egyszersmind egymással vitázva formálták meg azt a körvonalazódó képet, ahogy ma látjuk a művet. Erről is szól Fűzfa Balázs monográfiája. A kerek sorszámú dokumentum mellett április végén a fent említett tankönyvek, valamint a szerzőnek egy 2005-ben közreadott szociográfiakötete képezik a digitális könyvtár napi gyarapodását.

Amint megtudtuk: a Magyar Elektronikus Könyvtár könyv­gyűjteménye az évek során kiegészült a digitális újságok gyűjteményével, az Elektronikus Periodika Adatbázis és Archívummal is, amelyben múlt századi digitalizált újságok éppúgy megtalálhatók, mint a modern kulturális vagy szakirodalmi folyóiratok. Itt jelenleg 1175 periodikacímet találnak az érdeklődők, 117 400 számot és közel 650 000 cikk teljes szövegét. A digitális képeknek pedig létrehozták a Digitális Képarchívumot, ahol festők, grafikusok képei, valamint fotók és digitalizált kiadványok illusztrációi találhatók részletes adatokkal. A gyűjtemények nyilvánosan elérhetők.

A Magyar Elektronikus Könyvtárban – nem meglepő módon – rábukkantunk a legrégebbi eredeti latin oklevélben fennmaradt magyar szavakra (Tihanyi alapítólevél, 1055), a jelenleg ismert legrégebbi magyar nyelvű szövegemlékre (Pray-kódex – Halotti beszéd, 1192–1195) és az első fennmaradt magyar nyelvű versre (Leuveni kódex – Ómagyar Mária-siralom, 13. század utolsó harmada).

A tihanyi apátság 1055. évi alapítólevele nemcsak azért nevezetes írásos emlékünk, mert időrendben legelső a magyar szavakat őrző latin oklevelek közül, hanem mint művelődéstörténeti forrás is nagybecsű. Az alapítólevelet I. András király jegyzője, Miklós püspök fogalmazta. Latin szövegében 58 magyar szó, továbbá 9 magyar képző és rag van. Itt olvassuk legelőször az árok, bálvány, bokor, disznó, fa, fehér, fekete, had, halom, három, hegy, homok, kerék, kert, kút, leány, lovász, lyuk, megye, mező, nagy, ravasz, sár, széna, sziget, tó, út, vár, vásár szavakat. A szöveg egyik mondatában egész kerek magyar mondás van: a „Fehérvárra menő hadi útra”; Miklós püspök helyesírásával: a „Feheruuaru rea meneh hodu utu rea”.

A digitális könyvtárban más, Fejér megyei vonatkozású dokumentumot is olvashatunk, például István királyunk intelmeit (Szent István király intelmei Imre herceghez), vagy olyan dokumentumról, mint a II. András király által az 1222-es székesfehérvári országgyűlésen kiadott, függőpecséttel ellátott királyi okiratról, az Aranybulláról (Szalay László: Magyarország története).

A Fejér megyei kötődésű szerzők kötetei között megtaláljuk – a többi között – Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde, Vas Gereben A nemzet napszámosai, Vajda János Az üstökös, Eötvös Károly Balatoni utazás, Bársony István Délibáb, Gárdonyi Géza Egri csillagok, Aba-Novák Vilmos Hősök kapuja, Kodolányi János Vízözön vagy Németh László Égető Eszter című művét.