Mesterdarabok is megszólaltak a Liszt-esten Székesfehérváron

Bizonyára sokan emlékeznek még a 2001 és 2013 között rendezett Mesterbérlet-sorozatra, valamint a 2011 és 2013 között a Hermann László Zeneiskola szervezésében zajlott Ad Libitum-koncertekre. A két hangversenyciklus ugyanazon évben történt megszűnése nagy űrt hagyott maga után a kamarazene barátaiban: a hiányt orvosolandó az Alba Regia Szimfonikus Zenekar tavaly tavasszal indította útjára kamarazenei sorozatát, melyhez a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház az esztendő végén saját bérlettel csatlakozott.

Utóbbi „főszereplője” a ház 1874-ben készült, Ehrbar márkájú hangversenyzongorája, mely az utóbbi években ritkán szólalt meg nyilvánosság előtt. A Székesfehérvári Egyházmegye és Spányi Antal püspök segítségével, a város önkormányzatának hozzájárulásával, Müller György zongorakészítő mester és munkatársai jóvoltából a hangszer – mely valamikor Fischer Annie zongoraművésznő gyakorlózongorája volt – tavaly teljes felújításon esett át. A történet szép mellékszállal bővült: Sayaka Kubota zongoraművész a munkálatok idejére kölcsönadta, majd ­nagylelkűen a háznak ajándékozta saját zongoráját. Jakubek Ágnes igazgató köszönetképpen felkérte őt a felújított Ehrbart bemutató hangversenyen való közreműködésre: a japán művésznő Vajda Barnabás hegedűművésszel az oldalán sikeres kamaraesttel avatta fel az újjászületett instrumentumot tavaly novemberben.

Ez a koncert egyúttal az új bérlet nyitóalkalma volt, mely immár harmadik estjéhez érkezett: ezúttal a fiatal magyar zongoraművész, Ránki Fülöp Liszt-hangversenyét hallgathattuk meg. A Vándorévek első és második kötetéből a Raffaello ihletésére készült Spozalizio (Eljegyzés), a Michelangelo nyomán keletkezett Il penseroso (A gondolkodó) és az Eglogue című darabokat követően a mester Bach 12. kantátája híres kromatikus témájára készült, Blandine lánya halálát gyászoló, monumentális Wei­nen-klagen variációsorozata következett. A hangverseny második félidejét a Liszt-életmű egyik csúcsdarabja, a h-moll szonáta töltötte ki.

Örömmel állapíthattuk meg, hogy a szakszerű felújítás után az Ehrbar zongora valóban metamorfózison ment át. A hangszer hangzása a mély regiszterekben magvas és zengő, a magas regiszterekben kissé fátyolos, de mindvégig igen szép tónusú lett, billen­tyűzete ugyanakkor könnyen kezelhető, s alkalmas a nagy, virtuóz művek előadására is. Ránki Fülöp személyében avatott megszólaltatójára talált: perfekt technikai készültséggel, sokszínűen, a forma és a harmóniai összefüggések mély megértésével játszotta el műsorszámait. Amiben talán hiányérzetünk lehetett: a Liszt zenéjére olyannyira jellemző uralkodói attitűd, jó értelemben vett színpadiasság, drámaiság ezúttal kevéssé jelent meg – Ránki előadói attitűdjét egyelőre inkább filozofikusnak nevezhetnénk. (Persze ez a megközelítés sem áll távol Liszt muzsikájától.) A művész egyébként eddig egy alkalommal, 2011 októberében, az Ad Libitum keretében lépett fel városunkban: szüleivel közös hangversenyükön hallhattuk az akkor 16 éves fiatalember érett játékát (akkor is egy Liszt-darabban).

A gyönyörűen berendezett teremben helyet foglaló hallgatóság intim házimuzsika-atmoszférában, elmélyült figyelemmel követte a szünet nélkül előadott programot, s vastapssal köszönte meg a fiatal művész élményt adó produkcióját.