Hiányt pótol az Ars Oratoria Kamarakórus működése

A karnagy, a Liszt-díjas Pad Zoltán a hét során meghallgatást tartott az Alba Regia Szimfonikus Zenekarnak helyet adó épületben. Ekkor kérdeztük a művészt arról, kikre van szükség a jelenleg húsz tagot számláló kórusban?

– Amikor tavaly meghirdettük a próbaéneklést, szép számmal érkeztek énekesek. Amióta azonban a kórus híre jobban elterjedt, azzal együtt, hogy milyen magas minőséget produkál, még nagyobb az érdeklődés. Az egyik szempont tehát az, hogy minél kvalitásosabb énekeseket válasszunk, a másik pedig az, hogy mindig legyen kikből válogatni az adott darabokhoz, hiszen nem tud mindig mindenki rendelkezésre állni.

Ön nemzetközileg is elismert karmester, rengeteg feladata van – hogyan férnek bele az idejébe a fehérvári kórus felkészítésével járó feladatok?

– A napi munkám egy állomása ez is. Külföldön sok példa van arra, hogy egy-egy produkció erejéig összejönnek azok az emberek, akik abban a műfajban a legjobbak. Ilyen szempontból itt nagyon jól érzik egymást az énekesek, megvan a zeneiség, a közös nyelv, hiszen mindenki a magyar rendszerben nevelkedett. Németországban vagy Franciaországban is azt látom például, hogy a darab, a stílus határozza meg azt, ki melyik éneklését „veszi elő”. Számomra a szervezési rész az újdonság, mert korábban mindig kész együtteseket kaptam. Ennek sok előnye volt, ám az is izgalmas, hogy magamat mozgósítva hívom meg az énekeseket.

Hogyan alakul általában a próbafolyamat?

– Először is kiküldjük a kottákat, hogy mindenki időben fel tudjon készülni otthon. Az énekesek mindig lelkiismeretesen megtanulják a darabot az első összpróbára. Ezután a kórus önállóan gyakorol, majd a további attól függ, hogy „a capella” vagy zenekari kíséretes műről van szó. Ha utóbbi, akkor a zenekarral együtt próbálnak, ha „a capella” fellépés lesz, akkor pedig már a főpróba következik. Az utolsó két-három hét a legintenzívebb, ekkor akár heti három-négy alkalommal is összejövünk, majd elérkezünk a koncerthez.

Mi alapján határozzák meg a kórus repertoárját?

– A műsorpolitikát az Alba Regia Szimfonikus Zenekar igazgatójával, Major Istvánnal közösen tervezzük meg. A koncerteket már én beszélem át a kórussal, s fontos, hogy szervesen illeszkedjenek a zenekarhoz is. A repertoár a kamarazenére koncentrálódik, Palestrinától Bachig bezárólag, majd nagy ugrással a kortárs zene is benne van. Nagy előny, hogy a reneszánsz időszakkal is foglalkozunk, mert abból Magyarországon hiány van.

Most a Máté-passióra készülnek. Ez mennyire számít nehéz műnek?

– Énekesként, karnagyként olyasmi ez, mint a K2-es hegycsúcs megmászása. Nagyon szép, elmélyült, hosszú passióról van szó, amely visszaadja a barokk zene minden szépségét és Bach tudásának legjavát. Nem nehéznek nevezném ezt a darabot, hanem technikailag virtuóznak, ugyanakkor nagyon bensőségesnek. Muzsikusként és énekesként is teljes felkészültség kell hozzá. Azért mertem ezt választani, mert most érzem azt: az együttes képes megvalósítani a zenetörténet egyik legizgalmasabb művét.