Farsangi táncházba csábította közönségét az Alba Regia Táncegyesület

A maskarába öltözött aprónép az emeleten foglalatoskodik a kézműves játszóházban: télűző „zörgők” készülnek Pintérné Markovich Marcella irányításával. A színes papírhengerbe kukoricaszemek kerülnek, fölül díszes borítást kap, alulra pedig jégkrémpálcikát ragasztanak az ügyes kezű lurkók (persze anya, apa is be-besegít). Aztán már csak rázni kell, és menekül a tél hanyatt-homlok.

Bálint és Kata Enyingről „futott meg”: lányaik, a 10 éves Fruzsina és a 6 éves Heléna már az utolsó simításokat végzik a zörgőn. Megtudom, hogy Fruzsi a Tinódi református általános és művészeti iskolában tanulja a néptáncot.

Az asztaloknál vitéz uram, a japán pillangókisasszony, a kalóz, a méhecske, de még a jó boszorkány is egyaránt szorgoskodik. Az egyik legénykében azért nem tud megfordulni, úgy súgja a mellette éppen az ollóval bíbelődő fruskának: „De hát mit űzünk el? Nem is volt tél!”

Majoros Andor, a táncegyesület művészeti menedzsere a dicső múltra emlékeztet. A táncházmozgalom 1974 óta töretlen Fehérváron, az albások 1995-ben az akkor megyei művelődési központból, a mai Szent Istvánból költöztek a Malom utcai Táncházba. Manapság szeptember és május között havi rendszerességgel rendeznek táncházat kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

„Hallod, pajtás, itt a farsang…” címmel a második felvonást Kneifelné Laczkó Krisztina vezényelte le. A népi gyermekjátszó mi másról, mint a farsangról szólt, ami az idei évben február 25-éig betart. Mondókák sorjáztak, ritmusra mozogtak a gyerkőcök, körtánc szerint vonultak, és még népdalos vonatozásra is indultak a nagyteremből az aulába és vissza. „A, a, a, a farsangi napokban. / A farsangi napokban, / Legyünk mi is vígabban / A, a, a, a farsangi napokban…” – visszhangzott a vidám ének.

Az öt hónapos Nándit apa a karjára ültetve vitte be a forgatagba, a két nagyobb lánynak anya volt a gardedámja. A micimackós Tigris jelmezébe öltöztetett csöppség mosolyogva imbolygott a zene ütemére…