A néptánctól indult, ma modernet oktat Tombor Tímea

Hosszú, vörös haja, karcsú termete, finom, szép arca miatt feltűnő jelenség Tombor Tímea, akit sűrűn látni táncos események alkalmával. Most már leginkább tanítványait kíséri, hiszen táncpedagógusként dolgozik, ám korábban maga is sokat táncolt Székesfehérváron, például a Vörösmarty Színház tánckarában, s egyéb fellépéseken, stílusokban is megmutatta magát. A néptánccal kezdődött azonban minden, hiszen Timi is az Alba Regia Táncegyesületnél pallérozódott testvérével, a szakmailag szintén elismert Tombor Beátával együtt. Az indulásról Timi így mesélt (ezúttal itt is tegeződve, mert jó ideje ismerjük egymást):

– Szüleim szorgalmazására, hatévesen kezdtem táncolni az Alba Regiában, Abonyiné Fekete Katalin vezetésével. Körülbelül huszonöt évig néptáncoltam, mellette viszont hamarosan, tízéves koromban megismerkedtem a társastánccal, amelyet Punger Jánosné, Magdi néni tanított. E két műfajt jó ideig párhuzamosan műveltem. Időközben éreztem, hogy más stílusok is érdekelnek, ezért belevágtam például a divattáncba, a swingbe, az akrobatikus rock and rollba. Szeretem a változatosságot, s igazából akkor merültem el többféle stílusban, amikor bekerültem a Vörösmarty Színházhoz. Amikor pedig onnan eljöttem, már elkezdtem foglalkozni a modern tánccal, amelyből végül diplomát szereztem a Táncművészeti Főiskolán (ma egyetem – a szerk.).

Miért döntöttél a felvételizés és a modern tánc szakirány, a pedagógia mellett?

– Egyrészt azért, mert Fehérváron elég sok néptáncos van, akik tanárként is dolgoznak, mint például a testvérem. Másrészt azért, mert már nem vonzott annyira a néptánc. Arra azonban, hogy tanár legyek, sokáig nem gondoltam. Varrónői végzettséget szereztem, néptáncruhákat varrtam, illetve az Alba Regia Táncegyüttesnél jelmeztáras voltam, s ez teljesen kielégített. Amikor azonban már sejtettem, hogy a színházi időszaknak vége lesz, éreztem, hogy megpróbálnám a táncművészetit. Mások is biztattak, így elkezdtem a négy plusz egy éves képzést, tanár szakon.

Mit jelentettek számodra a színházi tánckarban eltöltött évek?

– Nagyon sokat, hiszen az igazán aktív időszak volt, s főállású táncosként dolgoztam. Sok időt töltöttem bent, majdnem naponta próbáltunk, vagy volt valamilyen fellépés, mert szinte minden darabban kaptunk szerepet Péterfi Attila igazgatóságának ideje alatt. Aztán jött a váltás, már idősödtem is, érkeztek a fiatalabbak, így nem volt szükség az én munkámra sem. Ekkor már azonban jártam a táncművészetire, ezért nem viselt meg annyira a helyzet, s hamarosan, utolsó évesként el is kezdtem tanítani a Gorsium Gimnázium és Művészeti Szakgimnáziumban. A Fejér Megyei Művelődési Központban és a Táncházban is dolgoztam még. A varrás, a táncruhák raktározása, rendezése azonban már nem vonzott annyira, így ezeket a munkákat abbahagytam.

A Gorsiumban középiskolás fiatalokkal dolgozol együtt, több városi rendezvényen is felléptetek már. Ez nyilván újra és újra inspirál.

– Tíz éve oktatok az iskolában, s három éve tagozatvezető is vagyok. Ha van rá lehetőség, akkor az ott tanulókat és a saját tánciskolám növendékeit is szerepeltetem. Felléptünk már például a Dido és Aeneis operában, de a MOL Aréna Sóstó megnyitóján is. Büszke vagyok a tanítványaimra.

Mikor érezted úgy, hogy saját táncstúdiót is szeretnél?

– Pár éve kezdett el foglalkoztatni a gondolat, bár nagyon jól megvoltam a Táncházban, csak egy idő után nehéz volt összeegyeztetni a saját óráimat a néptáncosokéval. Így a párom támogatásával belevágtunk, s együtt kerestük és alakítottuk ki a megfelelő helyet. Lényegében ő a menedzser, én pedig órákat tartok, de vannak segítőim. Orbán Orsolya már a Táncházban is oktatott, majd jött velem ide, s csatlakozott egy volt tanítványom, Rácz Kitti is. Olyan helyet szerettem volna, ahol a sminkelést is tudom gyakorolni, mert van ilyen végzettségem is. Később pedig akár egy fotóstúdiót is berendezünk. Egyelőre viszont fő profil a modern tánc, jelenleg hét csoporttal működünk. Az óvodás korosztálytól a felnőtt szeniorokig oktatunk, és szerencsére igen nagy az érdeklődés. A modern stílus már egyre ismertebb, mert sokan tanítják a városban. Az ide tartozó technikákra alkatilag többen alkalmasak, mint a klasszikus balettre, mert nem szükséges hozzá annyira hajlékonynak, lazának lenni. Viszont balett alapra építünk, ám sok talaj- és partnerhasználat van. A Székesfehérvári Balett Színházzal is nagyon jó a kapcsolatunk, a Gorsiumból például két fiatal, valamint a párom, Bartha László szerepelt a Rómeó és Júlia című produkcióban.

A „Pro Cultura Albae Regiae” díjjal az elmúlt évtizedekben végzett kiemelkedő táncos, táncpedagógusi, koreográfusi munkádat ismerték el. Milyen érzésekkel vetted át a díjat?

– Nem tudtam a jelölésről, ezért nagy meglepetés volt az értesítés, hogy én vehetem át az elismerést. Többször el kellett olvasnom, mert nem fogtam fel elsőre. Mindig azt gondoltam, hogy ezt a díjat inkább vezetői pozícióban lévők kaphatják, így tényleg nem számítottam rá. Nem szeretem magamat előtérbe tolni, most már inkább a tanítványokat szerepeltetem, s az ő sikereiket élvezem. Ám a díj fontos megerősítés, s visszanézve, valóban elég sok mindent csináltam.