„Mindig van egy pillanat, ami nem tér vissza” – Péterfy Bernadett háborús filmforgatáson fotózott

Bernadett Az elfelejtett nemzedék című film forgatásán asszisztált fotósként. A film Aracsi Norbert szerelemprojektje, a forgatókönyvet és a rendezést is egymaga vállalta, s a háttérmunkák megörökítésére kérte fel Bernadettet. Pákozd volt a II. világháborús történet helyszíne, s ennek kapcsán készített kollégánk egy nagyobb volumenű interjút Norberttel, melyet itt olvashatnak. Bernadett először fotózott filmforgatáson, élményeiről kérdeztük.

Alapvetően portrékat, esküvőket vállalsz, mennyivel volt másabb egy forgatáson fotózni? Tudsz hasonlóságot vonni egy színi előadás és a forgatás között? Jóval több emberhez kell igazodni, kvázi háttérbe vagy szorítva ilyenkor, ez okozott nehézséget?

A forgatás egy teljesen új világ volt számomra, úgy éreztem, hogy valami igazán különleges és értékes tartalmat lehet kihozni ebben a helyzetben. Azt gondolom, hogy nem egy könnyű műfaj, ha az ember minőségi képeket szeretne készíteni, viszont az a feszültséggel és inspirációval teli légkör, ami a forgatáson fogadott, egy pillanatra sem zökkentett ki a koncentrációból. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a film összes előkészületi fázisát végigkövethettem, pontosan tudtam, hogy mi a történet és az egyes karakterek drámája. Felkészült voltam, így a stáb tagjaként nekem is bele kellett raknom a jelenlegi tudásom és a helyzet adottságait a fotókba. Valójában végig az az érzés járt bennem, mintha egy külön burokban lennék a forgatás alatt, a saját világomban, a helyemen, a feladatomat végzem, amiért végtelenül hálás vagyok, ez pedig egy nagyszerű flow érzéssel töltött el még a fáradtság és a nehézségek ellenére is, amikre adott esetben nem számítottam.

Valóban sok emberhez kellett igazodnom, csak meghatározott kereteken belül mozoghattam egy-egy jelenet próbafelvétele alatt. Nyilván ehhez igazodva választottam technikát és azt hiszem, nem lőttem mellé. A stábtagok pedig nagyon segítőkészek és profi szakemberek, akikkel egyáltalán nem volt nehéz együtt dolgozni. Mivel a jelenetfelvételek alatt én nem fotózhattam, ezért úgy gondolom, hogy mindannyiunknak megvolt a saját tere és ideje a munkára a meghatározott korlátok között, amiket el kellett fogadnunk és igazodnunk kellett hozzájuk.

Az eddigi színielőadások, amiken volt szerencsém dolgozni és a forgatás abban hasonlít egymáshoz a legjobban, hogy mindig van egy pillanat, ami nem tér vissza. Hiába látom ugyanazt a drámát, jelentet több alkalommal az már sosem lesz olyan, mint az az egy pillanat amikor igazán történik valami. Nem könnyű elmagyarázni, mert ez egy megfoghatatlan dolog, de azt gondolom, hogy sokan tapasztaltak már olyan pillanatot, amikor érezték, hogy történik valami fontos, ami egyszeri, megismételhetetlen. Itt is hasonló volt a helyzet. Azt gondolom ezeket a pillanatokat kell szerencsés esetben megörökíteni.

A stúdiókörülményekhez képest mennyivel volt ez másabb?

Azt gondolom, hogy a kültéri fotózás sokkal közelebb áll hozzám és a stílusomhoz. A stúdiófotózás varázsa is megvan, szeretem, de eddig úgy érzem nem teljesedtem ki benne.

Mivel anno, amikor belevágtam a fotózásba külső helyszíneken portréztam és megtanultam, hogy ilyen helyzetekben mire kell figyelni technikailag, így teljes mértékben arra tudtam koncentrálni, hogy elkészíthessem a képeimet a jelenetek alatt a saját stílusomban.

Fotóztál már korábban filmforgatáson? Szeretnél a jövőben is?

Nem, ez volt az első alkalom. Mindenképpen szeretnék még forgatáson fotózni, úgy érzem szerelem lett az az életérzés, ami ekkor körülfon. Célom, hogy legalább egy forgatáson ott lehessek a következő év folyamán is, remélem ez több is lesz!

Legutóbbi beszélgetésünkkor még folyamatban voltak az egyetemi tanulmányaid. Van olyan dolog, amit ennek a szaknak köszönhetsz? Van, amit ott sajátítottál el?

Sok pozitív és negatív élménnyel gazdagodtam az egyetemi tanulmányaim során. A véleményem az, hogy ahhoz, hogy az egyetem tényleg azt tudja adni, ami hosszú távon lehetőségeket tud adni a hallgatók számára, az egy életstílust és nagyon sok lemondást, áldozatot követel, amibe igazán csak nappali tagozaton lehet belehelyezkedni. Nekem ez csak egy nagyon kis szeletben adatott meg, mivel levelező tagozaton tanultam, de akinek van rá lehetősége és hajlandó az élete más területeit visszaszorítani az egyetemen való kiteljesedés érdekében, annak ajánlom a fotós kurzust. Viszont azt gondolom, ettől függetlenül, hogy nem az iskola dönti el, hogy mennyire lesz valaki jó fotós. Példaként a látásmód, a tapasztalat, a világlátás, mind befolyásolja, hogy mit látsz a keresőben, és végső soron ez az, ami igazán számít.

Milyen terveid vannak 2020-ra?

A portrékészítés az örök szerelmem, saját projektekkel készülök. Szeretnék minél több történetet megragadni a képeimen keresztül. Nagyon izgatott vagyok a jövő évvel kapcsolatban és azon leszek, hogy néhány kiállításon is találkozhassatok a fotóimmal!