Derűs adventi találkozás Várszegi Asztrik főapáttal Baracskán

Mögötte a másnapi Karácsonyi ének színi előadás látványos díszlete szolgált háttérül a derűs adventi találkozónak. Személyes ismeretség révén fogadta el a

meghívást a községbe, ámbár ifjú kora óta kötődik a Vál-völgyéhez, a néhai Horváth Kálmán plébános rokonaként gyakran töltötte nyarait Válban. „Hogyan

szeretném az emberek közelébe vinni Istent? – tette fel magának a kérdést.

„Nem elvarázsolt, teológiai szavakkal, hanem érthetően, egyszerűen„ – válaszolta meg röviden, majd teljes beszéde és az utána következő személyes hangulatú diskurzus alatt is alátámasztván állítását: Jézus személyesen is megközelíthető nyitott szívvel és lélekkel, s bennünket, keresztényeket ez megerősíthet mindennapi küzdelmeinkben is.

Jézus befogásával a távoli Istennel találkozhatunk

A baracskai faluházba péntek estére várt Várszegi Asztrik emeritus főapát baleseti dugóba jutott, egy órával később érkezett meg, ám türelemmel várakozott mindenki. Kolumbán Ottília alpolgármester háziorvosként, képviselőként és magánemberként is aktív közéleti tevékenységet folytat, több civil szervezet hívott életre Éppen péntek! néven, a várakozó idő alatt a férfikórus énekelt karácsonyi dalokat, Szőlősy Attila, az új polgármester gitáron kísérte társait. Az Éppen péntek! egészség klub hölgyei szeretetvendégséggel is készültek, a színpadi díszlet pedig már a másnapi amatőr színházi előadásra készültek el. Kupi Gábor, a művelődési ház vezetője Dickens regényéből dramatizálta újra a Karácsonyi ének darabot, a látványos színpadképet Mátrai Ágnes festőművész alkotta meg. Ide telepedett le szelíd mosollyal a nyugalmazott pannonhalmi főapát, a cseppet sem távolságtartó beszélgetéshez.

Szó esett hitről, kereszténységről, Jézusról és a keresztény felekezetekkel szemben megfogalmazott új kihívásokról, a fiatalokról és a velük szemben megfogalmazott bírálatokról. Nem maradhatott ki a karácsony, az azt megelőző Advent lelkisége, s Istenhez való viszonyunk örök filozófiai kérdésének érintése sem – lélekébresztőként, gondolatkeltőként.

Emeritus – a fogalom a magas pozíciót viselt tudós embereknél nyugalmazottat, nyugalomba vonultat jelent, Várszegi Asztrik bencés szerzetes, a pannonhalmi apátság főapáti tisztét töltötte be 1991-2018 között, ám ma is tanít. Sopronban született 1946-ban, az államszocializmus idején szentelték pappá 1971-ben, a kötelező kétéves sorkatonai szolgálatát is letöltötte, a Szent Benedek rendbe érettségi után lépett be. Az ELTE bölcsészkarán történelem-német szakos diplomát, később doktorátust szerzett, szeretettel szólt pedagógusi hivatásáról, a fiatalok neveléséről, tanításáról. A karácsonyt rendtársai között tölti, mint mindig.

Ahogyan ígérte, nem prédikációt tartott, derűs, humoros történetekkel teli, anekdotázós előadása azonban komoly és mély kérdéseket is érintett. A történelmi keresztény egyház válságokat élnek át, ismerte el Várszegi Asztrik, s a modern kor bennünket is mérlegre tesz, mondta. Templomainkat felújítjuk, de lelkünk is megújításra szorul, s talán kevesebben leszünk hívők a zajló világ változásai nyomán, ám megerősödve kerülhetünk ki az önvizsgálat és az elhatározottság nyomán. Az egyház ne parancsokat osztogasson, ne ijesztegessen, hanem gyógyírt és vigaszt nyújtson, fogalmazta meg keresztényi és papi ars poeticáját. Tiszteljük az erőseket, hordozzuk és segítsük a gyöngéket, s ne legyünk lagymatag keresztények! – hangzott el tőle szokatlan jelzővel, mégis tűpontosan a 21. századi lelki-keresztényi parancs.

Az 1962-ban megtartott II. Vatikáni Zsinat a csaknem kétezer éves katolikus egyház sorsdöntő eseménye volt, amelyben az egyház saját magával is szembenézett, s az új kihívásokra adható keresztényi válaszokat fogalmazta meg. Várszegi Asztrik erre való utalásában kiemelte: az Isten és az ember személyes kapcsolata erősítendő, s minden korábbinál fontosabb a történelmi keresztény egyházak – a protestánsokkal, az ortodox és valamennyi keresztény

felekezettel együttműködő, közösségépítő és -erősítő feladata. Jézus személyesen is megközelíthető, s kihez fordulhatnánk, ha nem hozzá? – idézte Péter apostol örökérvényű kérdését, amely Adventben különösen aktuális. A fiatalokkal manapság nehezebb, de szeretni kell őket, segíteni és megérteni, intette idősebb hallgatóságát a főpap. Az egyház karácsonykor egy „történetet kínál fel”, zárta mondandóját. Jézus, Isten fia közénk érkezett, ezt idézzük meg újra és újra, s Szentestén válaszokat kaphatunk szívünk egy-egy gyötrő kérdésére is. Jézus befogadásával a távolinak tűnő Istennel találkozhatunk.