Budenz-házi kalandok Paréj Gabriella és Kamarás Emese vezetésével

A két hölgy együttműködésének köszönhetően kaphatta meg nemrég a Szent István Király Múzeum Mindent ÉRTünk! című foglalkozássorozata is az év Múzeumpedagógiai Nívódíját. Paréj Gabriella néprajzos, múzeumpedagógus és Kamarás Emese drámapedagógus sok kisgyermekes szülő előtt ismert lehet, hiszen Fehérváron számos foglalkozás kötődik a nevükhöz. A minap is egy ilyet tartottak, méghozzá az Arany János utcai Budenz-házban, ahol a számos művészettörténeti értéket tartalmazó Ybl-gyűjtemény található. Először azonban a néprajzi gyűjteményben kezdtek, s az 1–3 éves korosztályt célozták meg. Ebben az életkorban egyébként még egyáltalán nem az ismeretátadás a fontos, hanem az, hogy a gyerekek élményt éljenek át, miközben a múzeumi térben tartózkodnak. Így a maguk módján egy picit föl is fedezik a tartalmat.

Kamarás Emese neve éppen azért merült föl annak idején, mert ő remekül le tudja kötni ezt az izgága korosztályt, Gabi pedig a múzeumi részt álmodta meg. Ő inkább az iskolásokkal találja meg a közös hangot – fogalmazta meg nekünk, s hozzátette: a múzeumpedagógiában nagyon fontos, hogy minden korosztályt a saját nyelvén tudjanak megszólítani.

Voltak foglalkozásaik az Új Magyar Képtárban is, majd eljutottak a Budenz-házig. Itt az utóbbi hónapokban, kéthetente várták a családokat, akik negyvenöt percet töltöttek velük. A helyszínt ismerők talán csodálkoznak, hogy lehet ott gyermekes foglalkozást tartani, hiszen több posztamensen álló, illetve szabad kézzel elérhető műtárgy van, amelyekre vigyázni kell. Ez nem okozott azonban nehézséget, persze, jobban oda kell figyelni ilyenkor a gyerekekre mind a szülőknek, mind a foglalkozásvezetőknek. Ám megéri, mert az élmény mindenkinek garantált a szép környezetben.

– Úgy gondolom, hogy kortól függetlenül mindenkinek van szépérzéke, így a kisgyerekek a maguk módján felfigyelnek a míves tárgyakra. Ezt érzékeltük a Budenz-házban is, amelynek miliőjét a felnőttek is élvezhetik – mondta Gabi.

Időközben azt vették észre, hogy éppen az 1–3 éves korosztályt érintően van hiátus. Számukra a zenés, énekes foglalkozásokon kívül nincs nagyon más, ezért próbálták kitölteni ezt a hiányt múzeumpedagógiával. Ötletük jó fogadtatásra talált, az utolsó alkalommal is betelt a létszám.

Emesével igyekeznek az igényt megteremteni a múzeumi környezet iránt, hogy a gyerekek idővel látogatók lehessenek. A drámapedagógia sokat segít ebben, mert élményen keresztül nyújt tapasztalatot. A gyerekek nem direktben tanulnak, inkább a miliő, az illatok, a látvány fogja meg őket, s alkothatnak is, ami jó emlékként maradhat meg bennük. Gabi és Emese ráadásul igyekszik mindenkire külön figyelni, ezt tartották szem előtt a díjazott foglalkozásuknál is.