Negyven éve ellopott ősnyomtatványok tértek haza Fehérvárra

Nem mindennapi tájékoztató keretében mutatták be tegnap, a szélesebb szakmai publikumot is megelőzve, elsőként a sajtónak azt a négy visszatért inkunábulumot, azaz ősnyomtatványt, amelyet még az 1980-as évek elején loptak el a püspöki könyvtár állományából. Mint ismeretes, ősnyomtatványnak az 1500 december 31. előtt keletkezett, de már a Gutenberg-féle technikával készült könyveket nevezik.

Budapesten túl a fehérvári gyűjtemény az ország legnagyobbja

– Olyan ősnyomtatványokról beszélünk, amelyek ennyi idő után, már-már csodával határos módon térhettek vissza hozzánk – fogalmazott Spányi Antal megyés püspök, aki pár szóban kitért arra is, hogy az egyház társadalmi felelősségvállalásának része a kulturális értékek megőrzése. A Székesfehérvári Egyházmegye igen jelentős ősnyomtatvány-gyűjteményével kapcsolatban pedig megemlékezett 19. század végi elődjéről, Pauer János püspökről, aki létrehozta a gyűjteményt, amely, a visszatért 4 ősnyomtatvánnyal kiegészülve ma, Magyarországon ismét országosan a negyedik, de Budapesten kívül a legnagyobb.

Az ellopott könyvecskék

– Gyakran ütközünk anonimitásba, mert nevek kimondására nem vagyunk felhatalmazva – kezdte a kultúrkincsek hányatott történetének összefoglalóját Mózessy Gergely, az Egyházmegyei Gyűjtemény igazgatója, aki, mint előre jelezte, az ősnyomtatványok visszatéréséről nem számolhatott be a teljesség igényével. Annyi publikus, hogy a négy nyomtatvány egyikét idén májusban, egy bécsi antikvitás szaküzletben kínálták föl értékesítésre. Ahonnan azonban – a nyomtatványban föllelt fehérvári pecsét okán – kapcsolatba léptek a püspökséggel, egyúttal értesítve a fehérváriakat arról is, hogy egy másik bécsi antikvárium weboldalán meghirdetve ott az ellopott négy könyvecske egy második darabja is. Időközben az említett antikvitás szaküzletben megtudták a névtelen eladótól, hogy további két, fehérvári ősnyomtatvány is a birtokában van.

Igazság tétetett

Az így összeállt teljes „csomag” aztán a titokzatos bécsi antikvárius(ok) nagyvonalú, önzetlen segítsége révén, no meg egy szintén névtelenségben maradó szervezet „udvarias” nyomására, e hónap 13-án, éppen Szent Antal ünnepén, minden ellenszolgáltatás nélkül érkezett vissza jogos tulajdonosához, a fehérvári Egyházmegyei Gyűjteménybe.

A négy ősnyomtatvány egy épületfelújítás során tűnt el a gyűjteményből, amikor a külső segédlettel végzett munkálatokat követően, az állomány visszarendezésekor vették észre a hiányt. Mint a megyés püspök fogalmazott: – az ember gyakran kiált igazságosság, jóvátétel után. Ám a mindennapokban ritkán élhetjük meg ennek csodáját. – Ezúttal azonban igazság tétetett.