Egy „vízparti” szerelemről – Petrőczi Éva regényének fontos részét képezi a dédszülők levelezése

A József Attila-díjas író, költő, műfordító, irodalomtörténész és publicista viszonylag gyakori vendég Fehérváron. Ezúttal ismét Bakonyi István irodalomtörténész meghívására járt nálunk, bemutatva legfrissebb regényét, amely az Ida és Gyula – Dédszüleim története címet kapta, s a fő szál benne dédszüleinek kapcsolata. A regény azonban nem csupán egy szép szerelem és egy kitartó, jó házasság története, hanem azt is megmutatja, mennyire elfogadóak tudtak lenni különböző felekezetű családok, s a 19–20. század történelmébe is betekintést nyerhetünk, egészen 1941- ig. Petrőczi Éva hosszú ideje készült a könyv megírására, mert régóta publikál olyan verseket, kisprózákat, amelyek déd- és nagyszüleihez kötődnek. Továbbá kultúr- és művészettörténeti cikkek hosszú sorában foglalkozott a református és evangélikus mellett a zsidó és a katolikus felekezet kultúrájával.

A 19–20. század történelmébe is betekintést nyerhetünk

A dédanya, Seifmann Ida ugyanis tehetős szegedi zsidó család gyermeke volt, a dédapa, Vaniss Gyula pedig katolikus köznemesi családba született. Az 1879-es, a várost éppen 140 éve pusztító nagy szegedi árvíz idején találkoztak egymással, mesébe illően romantikus módon. Egész életük, közösen megélt ötven évük „vízparti történet”, hiszen az ifjúkori szegedi mentő munka után Vaniss Gyula évtizedeken keresztül a Körösök vidékének ár- és belvízvédelméért küzdött igazgató főmérnökként. A regény fontos részét képezi a dédszülők levelezése egyetlen leányukkal, Margittal, az írónő nagymamájával. Petrőczi Éva szakaszosan fedezte föl a leveleket, időről időre jutott el hozzá egy-egy újabb nyalábnyi ezekből a magán- és kortörténet dokumentumokból. Édesanyja hagyatékából húsz levél származott, kapott hozzá még tízet, így összesen harminc került be a kötetbe. Ezen túl, a szerző sokat kutatott a hiteles korrajz érdekében, használt például német nyelvű első világháborús katonai adattárat, s online anyagok tömegében kutakodott, valamint maga is sokat levelezett, Szeged, Arad és Gyoma városokkal.

A személyes téma és annak feldolgozása láthatóan újra és újra megindítja Petrőczi Évát, aki így vallott: – Számomra már gyermekként mérhetetlen erőt, fantáziát, tartást és örömet adott mindaz, amit Idáról és Gyuláról, vagyis dédapáról és dédikéről hallottam. Továbbá, ahogyan a nagyszüleim engem, valamint elárvult anyámat és fiatal orvos keresztapámat óvtak az 1950- es években. Így aztán, a könyvben az ő történetük is benne van, sőt édesanyám egy fiatalkori, Tiszatájban megjelent verspublikációja is belekerült. Ida és Gyula megismerkedésére visszatérve: az árvíz idején Budapestről sok egyetemista indult meg, hogy segítsenek a szegedieknek, elsősorban az életmentésben. Köztük volt a fiatal, nagyon fehér bőrű, kék szemű Vaniss Gyula is, akit éppen a kevés megmaradt ház egyikébe, Seifmannékhoz fogadtak be. Ajtót pedig éppen a későbbi dédanya, Ida (ekkor még: Nanett) nyitott neki… Innen indult a valóságos és kitartó szerelem. A párnak azonban több megpróbáltatáson kellett keresztülmennie: egyrészt hat évig tartott, mire Gyula megteremtette az anyagi alapokat ahhoz, hogy házasságot kössenek (a Seifmann családtól ugyanis nem fogadott el anyagi segítséget). Ezután tizenegy évet kellett várniuk, mire megszületett gyermekük, Vaniss Margit. Ez idő alatt a pár kapcsolatának harmóniájához az is hozzájárult, hogy a Seifmann és a Vaniss család között – különböző felekezetük ellenére – mély és szeretetteljes volt a viszony. Petrőczi Éva a könyvet egy édesanyjától származó versrészlet mellett nagyanyja kézzel másolt szakácskönyvéből vett receptekkel fejezte be. Így az olvasó Gyoma és környéke jellegzetes ételeivel is megismerkedhet. A Versekben bújdosó évtizedek című lírai fejezetnek köszönhetően pedig még közelebb kerülhetünk ehhez az ötven fotóval illusztrált családtörténethez.