Országos Kamarazenei Verseny a Hermann László Zeneművészeti iskolában

A klasszikus zenét tanuló fiatalok számára szervezett, különböző hangszerek ifjú játékosait, illetve az ifjúsági zenekarokat megszólító országos, regionális és helyi versenyek sorában kitüntetett hely illeti meg a magyar zeneoktatás egyik legfontosabb szakmai rendezvényét, az Országos Kamarazenei Versenyt, melyre rendszerint háromévente kerül sor. Az eseménysorozat mind ez ideig töretlen múltra tekinthet vissza: 1978-ban rendezték az első találkozót, az idén már a tizennegyedik alkalommal fogadta a Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény az ország minden részéből ide érkezett diákokat és tanáraikat.

Az egyéni képességek közös célnak való alárendelése

A 2004-ig országos kamarazenei fesztivál, ez évtől kamarazenei verseny névre hallgató seregszemlét megalapítása óta a székesfehérvári zeneiskola szervezi: a csoportok fogadása és elszállásolása, a gyakorlási lehetőség biztosítása és nem utolsósorban a versenyprogram zökkenőmentes lebonyolítása minden alkalommal nem kis terhet ró az intézmény vezetőségére és tantestületére. Ugyanakkor örömmel vállalt feladatról van szó, melyet immár évtizedes rutinnal, jól bejáratott „forgatókönyv” alapján végeznek el a zeneiskola tanárai. Persze nem segítség nélkül: az idei találkozót Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, az Oktatási Hivatal is támogatta, a Tálos Edit Alapítvány közreműködésével.

Végigtekintve az elmúlt évtizedeken és kézbe véve a kamarazenei találkozók műsorfüzeteit, a mai magyar zenei élet számos meghatározó muzsikusának nevét fedezhetjük fel a szereplők sorában, akik növendékként az együtt muzsikálás örömét talán pont e találkozóra készülve tapasztalhatták meg először. Hiszen a kamarazene (a kórusénekléshez és a zenekari játékhoz hasonlóan) elsősorban éppen az egyéni képességek közös célnak való alárendeléséről szól, a cél elérését szolgáló munka során közösséget teremtve. Aligha hiszem, hogy ennek fontosságát bárki is vitatná: éppen ezért kis szomorúságra adott okot, hogy a négy helyszínen megtartott előválogatók után összesen negyven különböző összeállítású csoport mérette meg magát a rangos zsűri (Kalló Zsolt hegedű-, Drahos Béla fuvola- és Dezső Marianna zongoraművész) előtt. Ez egyfelől persze nem kis szám, ugyanakkor mégis a verseny történetének egyik legkisebb mezőnye volt (a rendezés a szokott három nap helyett így két napra korlátozódott).

A két versenynap alatt két igen színvonalas hangversenyt is meghallgathattak az érdeklődők: az első nap estéjén az Alba Regia Szimfonikus Zenekar új kamarazenei bérletének nyitórendezvényeként Selmeczi Gábor hegedű-, ifj. Major István cselló- és Báll Dávid zongoraművész koncertjére került sor. A programban Rahmanyinov erős Csajkovszkij-hatásról árulkodó Elégikus triója, Fekete Gyula a populáris zene felé is kitekintő Triójának ősbemutatója, valamint Mendelssohn d-moll triója szerepelt. Mindhárom kompozíció magas színvonalú előadásban hangzott fel, megérdemelten szép sikerrel. Másnap a diákok vették át a pódiumot: a kamarazenei verseny díjazottjainak díjkiosztóval egybekötött gálahangversenyét rendezték meg nagy érdeklődés mellett. A hét csoport (közötte az első díjas székesfehérvári duóval) szép produkciói méltó lezárást adtak az összességében jól sikerült, színvonalas országos versenynek.