Dalra kelt könyvtár Fehérváron

Zene nélkül mit érek én?

Ez volt a cím, a mottó, amelynek jegyében sok érdekes téma került terítékre a bibliotékában. Az elhangzottak nem csupán az ország több pontjáról érkezett zenei könyvtárosok számára voltak érdekesek, hiszen aki egy kicsit is érdeklődik a zene, annak hatása, illetve a zenés művek iránt, az mind megtalálhatta a számítását.

Délután ráadásul egy érdekes bemutató órát is tartottak, amelyen Petőfi Sándor János vitéze volt a középpontban. Ezt az elbeszélő költeményt járták körül demonstratívan, gyerekekkel, mivel a János (a) vitéz, ami a tankönyvből kimaradt című foglalkozás igen népszerűnek számít a könyvtárban. S ebben is van zene – derült ki a sok érdekességet hallgatva. A diavetítéssel, videóval kísért óra kitalálója Kissné Nagy Mónika, aki a Felsővárosi Általános Iskola 5. osztályosainak beszélt a János vitéz hátteréről. A mű alapján készült, 1904-es daljáték kapcsán meghallgathattuk felvételről Fedák Sári színésznő énekhangját.

Bélyeg, festmény, lemez. Mindegyik utótagja lehet a „gyűjtemény” szó – a hétfői könyvtári konferenciához ez utóbbival járunk a legközelebb.

Az együtt éneklés egy olyan, recept nélkül kiváltható orvosság, amely a testre, a lélekre és a szellemre egyaránt hat. Mindezt Zemlényi Katica egyházzenész, a Vox Mirabilis Kamarakórus karnagya – részint saját tapasztalatai alapján – fogalmazta meg. Kutatásokra hivatkozva elmondta: a közös éneklés többek között erősíti az összetartozás érzését, szabályozza a szívműködést, valamint enyhíti a Parkinson-kór tüneteit. S bár a délelőtt folyamán a közös éneklés elmaradt, a zenéről, annak születéséről, hatásairól és a zenében jártas személyekről a résztvevők alaposan megemlékeztek a zenei könyvtárosok országos konferenciáján.

– Korábban több bibliotékában is működött külön zenei könyvtár, mára ezeknek a száma redukálódott. Az azonban nem változott, hogy ez a terület speciális tudást igényel: a zenei könyvtárosok zenei végzettséggel rendelkező, képzett szakemberek – definiálta a kifejezést Domoszlai Krisztina zenei könyvtáros, a rendezvény egyik szervezője. Meghívásukra Szegedről, Pécsről, Budapestről és Egerből is érkeztek előadók Fejér megyeszékhelyére, a megfigyelő vendégsereg tagjai között pedig a nagy megyei könyvtárak kollégái ugyancsak helyet foglaltak.

Elmélet és gyakorlat egyaránt megjelent ezen a napon. Szemléltetésül: a hallgatóság megtudhatta, mi a különbség a Bartókhoz köthető ‚átérzés’ és ‚átértés’ fogalmak között (előbbi esetén a zenét átélve játszik a hangszert megszólaltató, míg utóbbi esetben egy betanult, betanított mozdulatsorról beszélünk). Kiderült, hogy a zeneterapeuta hivatásában a zene csupán eszközként van jelen, a foglalkozások pedig bármiféle értékelés és mérés nélkül zajlanak. Mindemellett az is kirajzolódott, hogy az online világban élő generáció tartalomfogyasztási szokásai megváltoztak, s így másfajta sztárokért, hírességekért vagy celebekért rajonganak, mint a korábbi generációk tagjai. Ugyanakkor a modern zenei könyvtáros ismérvein túl egy mese és egy interaktív tanóra keretében gyakorlati tapasztalatra is szert tehetett a fogékony hallgatóság. A konklúzió egyben a rendezvény mottója is: „Zene nélkül mit érek én?”