Podhorányi Zsolt – Arisztokrata hölgyek magánéletéről

A bicskei Nagy Károly Városi Könyvtárban É. Szabó Márta televíziós újságíró, a legendás Cimbora műsor szerkesztő-műsorvezetője fiával, Podhorányi Zsolttal beszélgetett Dámák a kastélyban című könyvéről. É. Szabó Márta nevében az É kezdőbetű a férjet, Érdi Sándort „rejti”, a szintén legendás Stúdió című kulturális magazin szerkesztőjét, fiuk, Érdi Tamás zongoraművész szintén ismert személyiség. Podhorányi Zsolt É. Szabó Márta első házasságából született fia, a Mesélő kastélyok sorozat szerkesztője-­írója.

Mary szinte pletykált a levelekben

Endrédiné Szabó Erika, a városi könyvtár vezetője ebből az apropóból hívta meg az édesanya-fia párost.

Az ötvenes, finom, halk szavú író, könyvszerkesztő és rendező, kétgyermekes édesapa a magyar történelem rajongója, kiválasztott magának egy sajátos területet. Podhorányi Zsoltot a kastélyokban élő nemes hölgyek magán- és hétköznapi élete ragadta meg. Az oral history, azaz az elbeszélt történelem a terepe, s mivel a százötven-kétszáz éve élt hercegnők ritkán tudnak mesélni, egyéb személyes dokumentumok után kutat. Naplók, levelezések, feljegyzések, memoárok alapján tárta fel a paloták lakóinak, a lányoknak, asszonyoknak és anyósoknak (!) egykori életét.

A Dámák a kastélyban hölgyei legalább olyan izgalmas személyiségek voltak, mint fér­fi rokonaik. Kilógtak a sorból, merészebbek, okosabbak voltak az átlag elitbeli nőknél. Podhorányi Zsolt nem akármilyen dokumentumokkal dol­gozott, a többi között két padláson talált kincseket forgatott át az izgalmas históriákért. Az egyik a Balaton-felvidéken rejtezett, Sisi királyné Ferenczi Ida társalkodónőjéhez írt leveleit tartalmazza, a másik levélcsomagot Angliából küldték el Magyarországra a Stevens család hagyatékából, meseszerű történetet feltárva. Mary Stevens angol nevelőnő Szapáry Etelkáéknál, azaz Andrássyéknál gardírozta a kis kékvérű gyermekeket 1864-től hét éven át. (Az előbb „szép akasztottként” száműzött gróf Andrássy Gyula a kiegyezés pozitív hőseként vonult be a történelembe.) Mary szinte pletykált a levelekben a hétköznapokról, szerelmekről, házasságokról, mostohán kezelt gyerekekről, kihűlt házi tűzhelyről, pazarlásról, gazdagságról. A kötet összes női portréja izgalmas, érdekes, nem az emelkedett történelmi szemlélettel súlyosbított, ám a szerző a történelmi hűséget magára nézve kötelezőnek tartotta ez esetben is. Ettől még inkább letehetetlen a könyv, s teszi a többi iránt is kíváncsivá az olvasót.