Ilonka néni, a hímzés precíz mestere: az MMK-ban még látható tárlata

Párniczky Józsefné szinte ikonikus alakja a megye népművészetének, hiszen évtizedeken keresztül művelte és adta tovább a hímzés tudományát. A munka dicsérete című, Fejér Megyei Művelődési Központban látható emlékkiállításon a tavaly, 92 éves korában elhunyt mester életművének egy szelete látható, Sevella Zsuzsanna fejlesztőpedagógus, játékfejlesztő válogatásának köszönhetően. Ő a hagyaték gondozójaként arról is mesélt nekünk, miért is olyan jelentős Ilonka néni munkássága.

A hímzés nagyasszonya

Elöljáróban néhány tudnivaló a „hímzés nagyasszonyáról”, akit a szakmában legjelentősebbnek számító Gránátalma- és Király Zsiga-díjjal is kitüntettek, ám még számos elismeréssel, köztük a Népművészet Mestere címmel is büszkélkedhetett (ezek jó része látható a tárlaton, az egyik falat szinte beborítják az oklevelek, egy vitrinben pedig a plasztikák, szobrocskák kaptak helyet). Párniczky Józsefné (született Nuczás Ilona) a tanítói, majd a történelem-magyar szakos diploma után könyvtárosi oklevelet is szerzett, később népi díszítőművészeti szakkörvezetői képzéseken, továbbképzéseken vett részt. Munkája először a Fejér megyei Vörösmarty Mihály Könyvtárhoz kötötte, majd a szintén megyei levéltár tudományos kutatója lett, nyugdíjazásáig. Fehérváron több helyszínen tartott népi díszítőművészeti szakköröket, tanított hímzést iskolákban, s a Burda külső munkatársaként sokszor küldött mintákat a laphoz. Nagyon gazdag, többfelé ágazó életútjából ezek csak morzsák, s érdemes tudni: természettudományos érdeklődés is jellemezte. Ez talán annak is köszönhető, hogy férje, Párniczky József lelkész, biológus volt, akivel kölcsönösen egyengették egymás pályáját. (A férj rovargyűjteményét halála után Ilonka néni fölajánlotta a Nyíregyházi Állatparknak.)

A kiállításon közelről csodálhatók meg az Ilonka néni által készített hímzések terítőkön, alsóruhákon, párnákon. Megfigyelhető, milyen pontosan, szépen rajzolta elő a mintákat, amelyek a gondos kivitelezésnek köszönhetően hibátlanul kerültek rá az anyagokra. Az egyik kedvenc mintája a sárközi volt, de nagyon fontos tudni, hogy ő gyűjtötte össze a Fejér megyei fehér hímzéseket – emelte ki Sevella Zsuzsa. A házunk tájára jellemző díszítéseket három különálló kötetben jelentette meg, s szintén az ő nevéhez fűződik a Pázmánd környéki hímzőkultúra felgyűjtése, múzeumi monográfiában való megjelentetése. Ezek ugyancsak a tárlat részét képezik, Zsuzsa meg is mutatta a különböző méretű sablonokat, részletes leírásokat tartalmazó kiadványokat. A terv egyébként az, hogy a három- és a kétkötetes műveket újra kiadják.

Számítógép nélkül

A paravánok között sétálva Zsuzsa sorra mutatta a hímzések jellegzetességeit. Különleges, például a nehéz vagdalásos technikával készült darabok is vannak. Bámulatos, hogy milyen pontosan, szimmetrikusan tervezettek, kivitelezettek a formák – számítógép használata nélkül, ugyebár…

A tárlat másik részét a tanítványok, a VOKE-ban ma is működő hímzőkör tagjainak munkái adják. Ők az utolsó években is szinte napi kapcsolatban voltak Ilonka nénivel, megbeszélték, mit hímezzenek, és a mintákat is ő nyomta elő nekik. Tőlük is szebbnél szebb alkotásokat vehetünk szemügyre.

A hagyaték gondozójának és segítőinek, a tanítványoknak, Ilona néni tisztelőinek köszönhetően Párniczky Józsefné példamutató életművét felterjesztették a Fejér Megyei Értéktár Bizottság elé, így hamarosan a megyei értékek sorát gyarapíthatja. Szeretnének továbbá egy állandó kiállítást létrehozni a hagyatékból, valamint hozzáférhetővé tenni egy, a hímzésekkel foglalkozó gazdag könyvtárat a hátrahagyott kiadványokból. S még egy terv van: a most is látványos, gyönyörű minták újjáélesztése a mai kor ruháin.