Egy leszármazott, aki megbecsüli őseit – Kriesch György előadása a Deák Képtárban

Nem elhanyagolható a helyszínen megjelent karizmatikus előadó személye: Kriesch György mint az idei esztendőben ünnepelendő Nagy Sándor-emlékév kezdeményezője, szervezője beszélt a százötven évvel ezelőtt született festő- és iparművészről, grafikusról. Érintett ebben a kérdéskörben, s nemcsak a művészet és a kultúra elkötelezett pártolása miatt, de annak okán is, hogy rokoni szálak fűzik őt a már említett Nagy Sándorhoz.

A művész ugyanis pályatársa és barátja, Kriesch Aladár húgát, Kriesch Laurát vette feleségül, akivel aztán Veszprémben telepedtek le. Tehát Kriesch Laura a most Székesfehérváron állomásozott Kriesch György nagynénje.

– Azok a leszármazottak, akik megbecsülik felmenőiket, és olyan információkat juttatnak el hozzánk, amelyeket a kutatók sem feltétlenül tudnának feltárni, hatalmas missziót teljesítenek.

Megmutatják, hogy a művészek is hús-vér emberek, és a szakmaiság mellett a személyüket is megismerhetjük – fogalmazódott meg az előadás kezdetén. A vetített képes prezentáció során pedig bebizonyosodott, hogy a Freskós szalon jó választás volt a szervezők részéről, hiszen a gödöllői művésztelep egyik alapítójaként (Körösfői-Kriesch Aladár mellett), a magyar szecesszió és a szimbolizmus egyik kiemelkedő alakjaként Nagy Sándor számos freskó elkészítésében is szerepelt vállalt.

Legnagyobb alkotása a pesterzsébeti templomban készült el, ahol a freskók mellett üvegfestmények is kötődtek a nevéhez. Ugyanis ez utóbbi feladattól sem rettent meg: hozzá fűződik például – a szintén ismert Róth Miksa üvegművész közreműködésével – a temesvári papnevelde kápolnájába készített figurális üvegablak.

„Lenyomatát” több településen is otthagyta (bizonyos épületek – s így az alkotások is – túlélték a történelem alakulását, míg mások az enyészeté lettek): a csornai Jézus Szíve-templom főoltár feletti falfelületét Nagy Sándor-freskó borítja, hozzá köthetők a velencei (itáliai) Magyar Ház többrészes üvegablakai, s utolsó műveként a mátyásföldi Szent József-templom szentélyének díszes üvegablakait ismerjük. Persze a teljesség igénye nélkül.

– Nagy Sándor 1950. március 14-én távozott el – zárta előadását Kriesch György. – Jómagam csupán három évvel később érkeztem e világra, így őt személyesen nem ismerhettem. Laura nagynénémet viszont 1966-ig szerethettem: ő nevelt, s ő mesélt olyan dolgokat, amelyek miatt kellenek ezek az előadások…