Orsovai Reninek sokkal többet jelent az éneklés, mint átlagos időtöltés

Hogy kezdődött a zene iránti szereteted?

– Még 6 éves koromban beíratott apukám zongorázni, ekkor kezdtem el ismerkedni a zenével. Majd általános iskolában ének-zenei osztályba jártam, kórusban énekeltem, különböző fellépéseken, kórusversenyeken léptem fel. Akkor még gyerekcipőben járt a dolog, komolyabban csak 15 évesen kezdtem el foglalkozni a zenével, amikor felvettek a Hang-Szín-Tér Művészeti iskola jazz-ének szakára. A középiskolában kezdtem el képezni a hangomat, majd a Kodolányi János Egyetem jazz-ének előadóművész szakán folytattam a tanulást. Persze, sok olyan dolog van, amit iskolában nem feltétlenül lehet megtanulni, ezért otthon is próbálom képezni magam.

Az éneklést egy nagyon erős hobbinak vagy főállásnak tekinted?

– Ma már szerencsére a munkámnak nevezhetem. Sosem tekintettem hobbiként a zenélésre, mindig is ezt szerettem volna a főprofilomnak. Sokkal többet jelent nekem átlagos időtöltésnél.

Hol és milyen formában szoktál énekelni?

– Szerencsére több formációban is kapok lehetőséget a fellépésre, mindegyik más zenei stílust képvisel. A rapper, dalszerző Deniz élő formáció­jának énekeseként számos koncerten énekelhettem a nyáron, fesztiválokon, különböző klubokban és remélhetőleg hosszú évekig fogunk még így működni. Emellett van egy saját zenekarom ami ,,Nene” névre hallgat, velük is egyre több lehetőséget kapunk, hogy bemutassuk a zenénket. Valamint Rácz Gergő és a Spencer Hill Magic Band vokalistájaként is dolgozom.

Mi az az élmény, amire a legszívesebben emlékszel vissza? Illetve, ha volt negatív tapasztalatod, arról is mesélj nekünk.

– Nagyon nehéz kiemelni egy kedvenc élményt, mivel minden koncertet rendkívül élvezek, és boldogsággal tölt el, hogy énekelhetek. Talán a legjobb élményem az énekléssel kapcsolatban most ősszel volt, mikor Budapest legnagyobb szabadtéri koncerthelyszínén léphettem fel közel 10 ezer ember előtt Denizékkel. Nagyon nagy dolog, és biztosan jó sokáig fogok még rá emlékezni. De adja az Isten, hogy legyen még sok ilyen vagy ennél nagyobb koncert is, amire ilyen örömmel gondolhatok vissza. Legrosszabb koncertet viszont még nehezebb lenne kiemelni, mert egyiket sem tudom be rossz élményként. Ha kisebb negatívumok értek is a színpadon, például amikor fejbe vágott Deniz a mikrofonnal, vagy kirántottam a gitáros kábelét az erősítőből, amikor nagyon rossz volt a hangosítás vagy épp nem olyan közönséget kaptunk, mint amire számítottunk, ezekből mind tanulni próbálok. Vagy ha azt nem is tudok belőle, később csak jókat nevetünk rajta, mikor a zenésztársaimmal felidézzük.

Milyen nehézségeken megy keresztül, aki a popszakmában próbálkozik?

– Bár talán most egy felfelé ívelő tendenciát mutat a karrierem, az biztos, hogy egyáltalán nem egyszerű ez a szakma. Még én is úgy érzem, csak az elején járok, azt azonban már most megtanultam, hogy rengeteg kudarcot, elutasítást, újra és újra próbálkozást kell megélni ahhoz, hogy valamire vihesd. Aki ezen a rögös úton szeretne elindulni, annak mindenképp elmondanám, hogy vigyen magával egy jó adag kitartást. Az elhivatottság nagyon fontos. Persze van, akinek ennél sokkal könnyebben sikerül betörnie a popsztárok közé, de az igen ritka!

Említetted, hogy saját zenekarod is van. Mesélnél róla pár érdekességet?

– A ,,Nene” zenekar nevét ugyan nem én találtam ki, de mégis hozzám köthető. Kiskoromban ugyanis nem tudtam kimondani az ,,R” betűt, ezért valahogyan a Reni helyett Nenének hívtam magam. Sokáig ez volt a becenevem, a zenekarom pedig úgy döntött, tartsuk meg, és legyen ez a banda neve. Kodolányis diáktársaimmal alapítottuk meg a zenekart lassan 2 éve. Csak és kizárólagosan saját számokat játszunk, jól ki tudjuk élni alkotó hajlamainkat, és mindenki rendszerint beleteszi a saját ötleteit a számokba. Szeretnénk minél több emberrel megismertetni a zenénket, és szórakoztatni. Több klubkoncert is vár ránk a tavasszal, a nyáron pedig fesztiválokon szeretnénk zenélni. A közeljövőben pedig 3 új számmal jövünk, a stúdiómunkálatokon már csak a felvételek finomítása van hátra.

Legutóbb A Dal című televíziós műsor keretein belül láthattunk. Milyen Denizzel együttműködni, illetve az élő műsort hogy éled meg?

– Az Ide várnak vissza című szám nem épp a Dal nevű műsorra íródott. Megbeszéltük Denizzel, hogy csinálunk egy közös számot, mivel elég jól működünk együtt a színpadon. Sokfelől hallottuk, hogy érdemes lenne elküldeni a dalt az Eurovíziós Dalfesztivál magyar előválogatójára, és végül így tettünk. Mindig is szerettem a tévés produkciókat, imádom az előkészületeket, a színfalak mögött lenni, és a másik oldalról is megélni a műsort, nem csak a televízió előtt. Talán az egyetlen nehézséget az okozza, hogy alapvetően a zenekar nem ilyen közegben működik. Furcsa megszokni, hogy nem csak a ,,mi közönségünk” hallgat minket, mint ahogyan a koncerteken. Az élő műsor pedig amúgy is nagy terhet tesz a vállunkra. Nem szabad hibázni. Ettől függetlenül nagyon örülünk, hogy ezt is megélhetjük és élvezzük minden pillanatát. Videoklip is készült a dalhoz, hamar megcsináltuk, gyakorlatilag egy nap alatt. Budapest legszebb helyszíneit jártuk be és próbáltuk bemutatni, milyen gyönyörű is a fővárosunk. A szám rendkívül fontos mondanivalóval bír, ami egyáltalán nem politikai szemszögből íródott. Egyszerűen csak szeretnénk kinyilatkoztatni, hogy milyen szép a mi kis hazánk, és mindent összevetve, örülhetünk, hogy csodálatos múltú épületek és tájak mellett élhetünk. Mert hazája csak egy van az embernek, ahová mindig visszavárják!