Karneváli kavalkád Fehérváron: rendhagyó volt a megtartott foglalkozás

A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum egyik emeleti kistermében megterített asztal várta a szorgoskodni vágyókat. Érkezésünkkor már javában folyt a munka: a szerpentinek társaságában fekvő, fehér színű „egyenmaszkok” egyre színesedtek, azokra kövek, tollak egyaránt kerültek. „Én Szonjának csinálom!” – mutatta meg pillangós-köves alkotását Lana, utalva számára kedves unokatestvérére. A kislány – édesanyja segítségével – ajándékba készítette az álarcot, míg a rögtönzött felmérés szerint a többiek javarészt maguknak, otthonra tüsténkedtek. Azért, hogy aztán, ha úgy alakul, a maszkot bármikor fel tudják venni az elkövetkező időszakban, években.

– A múzeumi szakkörök általában a liturgikus évhez kapcsolódnak, jelen esetben a farsangi időszakhoz – mesélt az alkalom hátteréről Kis Emőke múzeumpedagógus. – Ezúttal egy rendhagyó foglalkozással, vagyis kreatív szakkörrel és versennyel készültünk – fűzte hozzá. Magunk pedig tapasztalatokat gyűjtöttünk: a velencei maszkok kétfélék voltak, egyik a hagyományos, szemet kitakaró félmaszk, a másik egy pillangóálarc. Minderre úgynevezett decoupage technikával ragasztották fel a készítők az ilyenkor használatos, különféle színű és mintájú szalvétákat. S persze a többi, már említett kiegészítőt.

Majd amikor a munka gyümölcse beérett, a fiatalok a szervezők által fellógatott fánkok elé sorakoztak, úgy falták fel a szorgoskodásért járó jussukat. Nem a darabszám, az ügyesség számított! A fánkszerzés a kitartó gyermekeknek kéz nélkül sikerült, a leleményesebbek pedig egy idő után ollóért nyúltak. Bármi is volt a megoldás: a résztvevők korlátlanul fogyaszthattak aztán a barna vagy rózsaszín mázas, cukorszóratos édességből, így lefojtva a mókás-kreatív farsangi „szakkört”.