Intelligens, „észlény” növényekről tartott előadást Gyalus Boglárka a Fekete Sas Patikamúzeumban

Hősi regék, mondák is ismertek, amelyekben emberi jellemzőkkel ruháztak föl növényeket. A görög mitológiából ismert Narcisszusz pedig, amikor meglátta önmagát egy tó vízében, belehabarodott saját szépségébe. Ám nem tudta, hogy akit lát, az önnön tükörképe, így aztán a szükségszerűen viszonzatlan szerelmi epekedés folytán virággá, nárcisszá változott. A germán néphitet valló emberek testvérként tekintettek az erdők, mezők növényeire. Egyes primitív afrikai törzsek úgy tartják, a növényeknek lelke van.

Efféle példákkal kezdte Okos füvek, okos fák – Gondolatok az intelligens növényvilágról című népszerűsítő előadását vasárnap Gyalus Boglárka agrármérnök a Fekete Sas Patikamúzeum Patikaleidoszkóp elnevezésű rendezvényén. Arra tett bizonyítási kísérletet, hogy ezek a mesékbe, mondákba írt hiedelmek, nos, nem szedtevette babonaságok. Van valami mélyen, gyökérként elnyúló alapjuk.

Charles de Bovelles 1509-es élőlény piramisát is bemutatta az előadó, amellyel nem mellesleg nem ért egyet. Nos, Bovelles szerint a növények „csak” élnek. Az állatok fölöttük valók, hiszen éreznek, érzékelnek. Felettük a csúcson az ember áll, e faj ugyanis intelligens. Az előadó kicsit csúfondárosan nyomta meg ezt a szót, utalva az emberiség természetpusztító magatartására.

Az agrármérnök a történelem sztrádáján hasítva megállt egy igen népszerű lehajtónál: Darwinnál. Charles Darwin és fia, a növényfiziológus Francis is kutatta a növények intelligenciáját. Az apa 1880-ban kiadott A növények mozgásának hatalma című munkájában tett olyan utalásokat, miszerint intelligensek a növények. Egyértelműen végül csak Francis írta ezt le; nem is maradt el a tudós társadalom felháborodása, kommentált az előadó.

Mit is jelent az intelligens kifejezés?

– Értelmes, felismeri az összefüggéseket. Jó a problémamegoldó képessége, tanulékony – idézett egy szótári definíciót Gyalus Boglárka, aki úgy véli, a növények látnak, tapintanak, érzékelnek, sőt tanulni is képesek. Persze másképp, mint az ember.

– Mi a látás?

A fény észlelése. Erre a növények is képesek, csak számukra az teljesen érdektelen, hogy honnan jön az a fény, formákra, színekre sincs szükségük, csak a fény energiájára. Ezt használják fel fotoszintézis során – magyarázta. – Nem szemekkel végzik ezt az észlelést, hanem fotoreceptorokkal – tette hozzá.

A növények észlelik az illatokat.

– A felületükön lévő kis receptorok olyanok, mint egy-egy lakat, amelyekbe az illatok a kulcsok. Ha egy illat összetalálkozik egy olyan receptorral, amit ki tud nyitni, akkor ezzel információt ad a növénynek. Illat kibocsátásával képesek egymást értesíteni, ha megtámadja őket egy kórokozó – jelentette ki.

Megfigyelték, hogy a zsiráfok, ha beleharapnak egy akácia levelébe, egy idő után máshol folytatják ebédjüket. Ennek az az oka, hogy a „megtámadott” akácia képes megváltoztatni az ízét olyanra, amelyet a hosszú nyakú nem kedvel, sőt, az eledel-akácia a közelben álló akáciáknak is „átszól”, ők is kotyvasszanak valamit át saját laboratóriumokban. A növényi ízlelés kapcsán az előadó arról beszélt, hogy – szemben az emberrel – a növények képesek kiválasztani a számukra értékes tápanyagokat. Ki hallott, ugye, elhízott növényekről? Gyökérzetük oldalsó hajszál-erei veszik fel okosan a tápanyagot.

Tapintani is képesek a növények.

Ott van például a tipikus liánféle, a fáról fára kúszó golgotavirág, amely indáit lasszóként lengeti, mígnem belekapaszkodik a környezetében lévő ágacskákba, akár botokba. Kitapintja, hol van az ág. Sőt indáit rugószerűen tekeri fel, nehogy elszakadjon a szél erejétől, vagy egy kisállat súlyától.

A hallásról is szó esett.

Erről a szakember elmondta, vitatott, van-e szükségük rá a növényeknek. Ugyanakkor voltak, vannak olyan kísérleti gazdaságok, ahol zenét játszottak a szőlőnek.

Ott sokkal hamarabb jött a termés, sokkal édesebb volt a szőlő

– mondta erről Gyalus Boglárka.