Ecuadorba viszi a magyarok zenéjét a Kákics zenekar

Elviszik bizony, a szépet, a gyönyörűt, a magyar népzenét. Elviszik a dél-alföldi hallgatót, a széki csárdásokat és a sűrű ritka tempót, a moldvai kecskézést és kecskevásárt. Repülőre szállnak, és magukkal viszik Ecuadorba a rábaközi verbunkot, a magyarpalatkai mezőségi zenét. És az ugrósokat, a Fejér és a Somogy megyeit. S nem hagyják itt, elviszik magukkal a Gyimesből való csángó muzsikát is.

A népzene azonban nem olyan szerzet, amelyet, ha elvisznek és szétosztják valahol, elfogyna. Ez olyasmi, amit, ha szétosztanak, megsokasodik.

A Kákics február 12-én indul nagy útra, repül át az Atlanti-óceán felett, hogy megérkezzék az egyenlítőn fekvő Ecuador hegyvidéki területére. Quito, az ország fővárosa a tengerszint felett 2850 méter magasan várja őket. Útjukra a Fejér Megyei Hírlap fotóriportere is elkíséri őket.

Akik a kavalt dünnyögve fújják, akik a gardont ütik meg csípik

Utolsó koncert volt ez, de csak a kedden induló ecuadori koncertturnéjukat megelőző utolsó; főpróbája a közel három hetes sorozatnak. Február 28-ig lesznek oda. A zenekar egyes tagjai mint Los Andinos már több ízben jártak, koncerteztek, gyűjtöttek dallamot és élményeket Ecuadorban. A két együttes zenészei részint megegyeznek. Ezúttal kicsit olvasóink is velük tarthatnak majd az úton, ugyanis a Fejér Megyei Hírlap fotóriportere, Nagy Norbert elkíséri a bandát, s rendszeresen küld majd képeket és videókat a Fejér megyeieknek Ecuador egzotikus világáról és a Kákics kalandjairól. A feol.hu-n és a nyomtatott lapban is figyelemmel követik őket.

A vasárnapi főpróbán még magyarul hangzottak el az összekötő, magyarázó szövegek, magyarul olvashatta a közönség a kivetőn látható, a magyar népzenéről szóló tudásanyagot is. Persze odakint spanyolul lesz majd mindez, csak az ének marad magyar.

A dél-amerikai ország közönsége megismerheti többek között a farsangi boricázást – amely Brassó környékén dívott –, és a kecsketáncoltatás alakoskodó népszokását is. Kifülelhetnek csuda magyar hangszereket! A tekerőlant, másképpen nyenyere a dél-alföldi tanyavilág jellegzetes hangszere. Húrjait dörzsöléssel hozza rezgésbe egy gyantázott forgó kerék. Aztán ott van az ütőgardon! Húrjait hol ütni kell, hol csípni, hogy csattanó hangot adjon. A moldvai kaval! E hangszert belédünnyögve (dörmögve) kell fújni, hogy úgy szóljon, ahogy kell!

A lenyűgöző műsort az éppen „pihenő” muzsikusok néptánca teszi teljessé.