A helytörténet szerelmesei a Bodajki Helytörténeti Egyesület tagjai

A Bodajki Helytörténeti Egyesület elődjét, amely még a szakkör nevet viselte, 1980-ban alapította Fellegi Imre; őmellette Németh Béla volt még az amatőr kutatás és gyűjtés másik alapembere. Fellegi Imre rengeteget fotózott, és mások képeiről is készített reprókat, melyek több tucat nagyalakú albumot töltenek meg. Fellegi Imrét a 2005-ben egyesületté alakult civil szervezet élén Salgói János követte, aki mintegy másfél évtizedig töltötte be ezt a megbízatást.

– A vezetésem alatt az egyesület lényegében minden évben szervezett egy kiállítást – meséli a leköszönt elnök, aki gondosan dokumentált mindent. A már az ő idejében szervezett 2001. évi, első tárlatról lapunk egész újságoldalon tudósított – mutatja a számítógépen a cikket. Az egyesület életében mérföldkőnek számított továbbá a 2004-es tárlat, ami a két bodajki festőről, Peske Gézáról és Spányi Béláról szólt, és ahol egy eredeti Peske-kép is látható volt. Ugyancsak kiemelkedik a sorból a 2011-es, amelyet Rajos Zoltán, a bodajki sportéletet bemutató könyvének megjelenése kapcsán rendeztek. 2013-ban ugyancsak Peske és Spányi adta a témát, a megnyitót pedig megtisztelte jelenlétével Spányi Antal megyéspüspök is.

Ezeknek a kiállításoknak – egyetlen eset kivételével – a polgármesteri hivatal tanácskozóterme adott otthont egészen addig, amíg Salgói János föl nem kereste Mórocz Tamás atyát azzal a kéréssel, hogy szorítana-e nekik helyet a plébánia emeletes, több évszázados épületének folyosóján. Az atyának azonban ennél sokkal jobb ötlete támadt: felajánlotta az egyesületnek az udvaron álló melléképület egy részét, melyet aztán az egyesület – széleskörű összefogással – példásan felújított. A felújítás során egyébként egy olyan boltozott pincére is rábukkantak, amelyről korábban senki nem tudott.

Az Élet-Kép-Tár névre keresztelt, összesen négy kisebb helyiségből álló teret 2015-ben avatták föl helyi alkotók kiállításával.

Az egyesület élén 2016-ban történt változás: Salgói Jánost Horváth Katalin váltotta föl. A Kincsesbányáról származó hölgy férje révén került Bodajkra, s könyvtárosi előélete, a történelem iránti fogékonysága tette alkalmassá arra, hogy vezesse a Bodajki Helytörténeti Egyesületet.

A kiállítások sora ezt követően is folytatódott. Először létrehoztak egy úgynevezett állandó kiállítást, amely Spányin és Peskén kívül a település történetét mutatja be. 2017-ben pedig minden addiginál nagyobb dobás következett: a Bodajk évezredes kincsei című tárlat megrendezéséhez a Nemzeti Múzeum és a fehérvári Szent István Király Múzeum nyújtott segítséget. A tárlaton – több értékes, honfoglaláskor előtti régészeti lelet mellett – egy ugyancsak Bodajkon föllelt mamutagyar is látható volt.

Tavaly pedig – az egyesület egyik tagja, Kovács Károly kovács 80. születésnapja tiszteletére – Bodajki kovácsok címen rendezték meg az egyesület évenként szokásos időszakos kiállítását.

– Az Élet-Kép-Tárban jelenleg még látható az állandó tárlatunk, de a kegytemplomhoz csatlakozó zarándokudvar bővítése, fejlesztése miatt bezárjuk. Ez a kis épület is további felújításon esik majd át, miáltal még alkalmasabb lesz kiállítás befogadására – mondja Horváth Katalin. Ennek ellenére nem akarnak lemondani a hagyományos időszaki kiállítás megrendezéséről sem, erről azonban az elnök asszony nem árult el többet, hiába faggattuk.

– A kiállítások megrendezéshez elengedhetetlenek a kutatások. A birtokunkban levő dokumentumok sok esetben nem jelölték meg a forrásokat, ezeknek is utána kell tehát nézni. Természetesen nem csak fotókat vagy írásos emlékeket gyűjtünk, de muzeális tárgyakat is. Az utolsó órában vagyunk, aztán végleg eltűnik az utolsó ilyen darab is a padlásokról – fejtette ki Horváth Katalin, akinek nagy álma egy olyan néprajzi kiállítás, amely működik, ahol a kiállított eszközöknek praktikus haszna is van. Ezáltal ugyanis nem csak lexikális, de gyakorlati tudást is át lehet adni a látogatóknak.