2019.02.23. 07:20
Akinek megadta az Úr a mindennapi örömöket: Bokros János
„Ha kérdezték, büszkén mondtuk iskolánk és osztályfőnökünk nevét: Bokros János osztályába járunk.” Egykori tanítványai, kollégái, családja, barátok és tisztelők emlékeztek a 30 éve elhunyt tanárra, költőre.
Bokros Jánosné (jobbra) és Takácsné Simon Márta, Bokros János első osztályának diákja leplezte le az emléktáblát
Fotó: Fehér Gábor/ Fejér Megyei Hírlap
A fenti idézet Major Tamás, latin–történelem szakos tanárrá lett Bokros-tanítvány visszaemlékezéséből való, de kezdjük az elején! Pénteken a Ciszterci Szent István Gimnáziumban, az egykori Józsefben leleplezték Bokros János emléktábláját, amelynek elkészítését régi tanítványai kezdeményezték egykori tanáruk iránt érzett tiszteletből és hálából.
A Lánczos-Szekfű ösztöndíj ítészei a költő és tanár születésének 80. évfordulóján döntöttek jól: támogatják a kezdeményezést. Az emléktábla, Kocsis Balázs alkotása, így Bokros János halálának 30. évfordulóján került fel oda, ahol a legméltóbb helyen van: a Ciszterci Gimnázium falára; diákként és tanárként is ehhez az iskolához tartozott.
Az ünnepségen Cser-Palkovics András polgármester kiváló tanáregyéniségnek, Bobory Zoltán író, a támogató közalapítvány és a Vörösmarty Társaság elnöke, csendes szavú, csodákat ejtő és teremtő költőnek nevezte Bokros Jánost.
Fotó: Fehér Gábor/ Fejér Megyei Hírlap
Egyik pályatársa, Gyóni András érzelmes beszéddel köszöntötte – bátran mondjuk így – az ünnepeltet: mesterként, élménypedagógusként aposztrofálta barátját. Egy Bokros-verset, az Imádság örömért című költeményt parafrazeálva kifejtette, Bokros Jánosnak – fájdalmasan korai halála ellenére – megadta az Úr a mindennapi örömöket, a kamaszlányok tekintetében a holnapok ígéretét, a villámló felismerést a tiszta diákarcokon, összeszoruló torkok énekét március idusán!
Az asszonyokká és férfiakká érett, versbe írt leányok és fiúk nem feledték el őt.
