Siker okozta mámor: megszerették, hogy a vásárra viszik a bőrüket

– Együtt dolgoztunk akkoriban Tolcsvay Bélával, felemelő érzés volt meghajolni csaknem 3000 (!) ember előtt – meséli Kozma Katalin. – Szőke Andrást Taliándörögdről, a Művészetek Völgyéből ismerjük, néhányszor megnézett bennünket Fehérváron is. Parti Nagy Lajos hozzájárulásával két éve eljátszhattuk az általa újrateremtett Molière: Tartuffe-jét (volt is belőle botrány az egyik színjátszó fesztiválon – a szerk.). Színre visszük Molnár Ferenc: Játék a kastélyban című vígjátékát, zenés montázzsal készülünk barátunk, Zselenszky Tamás műveiből.

A következő Molnár Ferenc Játék a kastélyban című vígjátéka

A Gójóstól (igen, így kell írni!) Baráti Társaság egy év híján negyedszázados múltra tekint vissza. Általános iskolai drámaszakkörből nőtte ki magát, majd más érdeklődésű ifjak is csatlakoztak a csapathoz. A kétezres évek végéig több szekcióban működött (dráma- és színjáték, katasztrófavédelem, sziklamászás), mára az amatőr színjáték és a sziklamászás maradt.

Az első generáció 1995-ben lépett a világot jelentő deszkákra, a múlt év tavaszán pedig már a tizennyolcadik (!) kapcsolódott be a munkába.

– Vannak eltűnő és újra feltűnő tagjaink – mondja Katalin. – Hiszen az iskola, a munka, a babázás s számos egyéb probléma gyakran közbeszól. Eredetileg a drámás gyakorlatok kedvéért alakultunk, s mellékesen darabokat is összehoztunk. Aztán annyira megszoktuk, megszerettük, hogy a vásárra visszük a bőrünket – különösen a siker okozta mámor miatt –, hogy egyre inkább a fellépések kerültek előtérbe.

Jó pár éve Szabadbattyánban, a Móricz Zsigmond Művelődési Házban leltek otthonra, legutóbb is ott léptek közönségük elé. Vers és próza, ének, kabarétréfa és színdarabrészlet sorjázott Borisz Katalin, Csizmadia Máté Noel, Kozma Katalin, Muzamel Mihály, Rácz-Fürész Diána és Rácz Tamás előadásában.

Katalin a közösséget, a mindennapi „aprómunkát” tartja a legfontosabbnak. Ehhez a tevékenységek csak eszközök – állítja.

– Mivel a színjátszás közösségi alkotómunka, amihez mindenképpen ragaszkodom, az az elfogadás, a tolerancia, a türelem és a színpad iránti feltétel nélküli alázat, ami az alkotás alapja – hangsúlyozza végül.