Ha szívesen ír mesét a gyermek, akkor érdemes biztatni, illetve terelgetni

A Gárdonyi Géza Művelődési Ház és Könyvtár Egyesület – társszervezőkkel – sokadszor hirdette meg általános iskolásoknak, három korcsoportban a Tollpihe meseíró pályázatot. A családok, a gyerekek körében népszerű ez a verseny, van, aki többször is jelentkezett már. A legutóbbi pályázat eredményét a napokban hirdették ki a Városházán, ahol az értő zsűri – Adorján Viktor író, Sohonyai Edit író és Benkő Andrea szerkesztő-riporter – részletesen elemezte a díjazott írásokat. Az is kiderült, hogy ezen a versenyen az 5-6. osztályosok korcsoportja kiemelkedett a mezőnyből, a diákok igen tartalmas meséket adtak le. Közöttük lett első az ötödik osztályos Mészáros Márton, aki a Széna téri Általános Iskolába jár. Fölkerestük a nyertes fiatalembert és családját, hogy arról érdeklődjünk, miként született a figyelemfelkeltő című, Az öreg vízimalom titkai című mese.

A mese a mai napig fontos

Marci a napokban egy kicsit beteg volt, de azért készségesen fogadott minket édesanyjával, Mészáros-Pribék Hajnalkával és húgával, Sárával. Hajnalkától megtudtuk: a mesék, a könyvek a mai napig fontos részét képezik a család mindennapjainak, a szülők maguk is olvasó emberek, és a gyerekeknek is kezdettől fogva sokat olvasnak föl. Marci igen korán elkezdett beszélni, ráadásul már kétévesen sajátos szavakat alkotott, nagycsoportos ovisként maga is tudott olvasni.

A meseírás előzménye a történetmesélés volt, fejből, anyával együtt, majd önállóan. Marcinak aztán egykori alsós tanító nénije javasolta, hogy írhatna meséket pályázatra is. A fiatalember ezután, harmadik osztályosként indult először a Tollpihén, negyedikben egy vízmű által kiírt versenyen szerepelt, most pedig ismét a Tollpihe következett. Marci egyébként a hétköznapokban inkább szóban mesél, például Sárának, írni ritkábban van ideje. Komolyan sportol ugyanis: hetente nyolcszor öttusázni jár. Ezért is jön jól, kikapcsolódásképpen egy kis meseírás.

Az öreg vízimalom titkait egy festmény ihlette, amely szülei szobájában látható. A képen van egy malom, e köré szőtt történetet. Máskor is volt már, hogy egy kép indította be a fantáziáját: megszülettek a fejében a szereplők, aztán alakult a történet is. Kezdetben kissé nehezebb volt mesét írni, ám mára már egész könnyen megy a dolog, a tapasztalatoknak és a támogatásnak is köszönhetően – mondta.

Marci esetében az eredményhirdetésen kiemelték, hogy igen képszerűen ír, valamint szépen, választékosan használja a szavakat. Mindez Marci érdeme, édesanyja csak kisebb változtatásokat szokott javasolni egy-egy szónál vagy a címnél. Az első hely most nagyon meglepte – korábban különdíjas volt –, és ösztönzően hatott rá, így valószínűleg a következő pályázaton is indul.

Mi a jó meseírás titka?

Sohonyai Editet arról kérdeztük, milyen tanácsokkal segítené a gyermekkori meseírást.

– Először is nagyon fontos, hogy a gyerekeknek sokat olvassanak föl otthon, hallgassanak meséket, mert ezáltal is fejlődik a szókincsük. Később, amikor önállóan alkotnak, jegyeznek le egy történetet, az a fontos, hogy rögzítsék a fejükben megjelenő képeket, s azokat úgy próbálják leírni, hogy az olvasó fejében is megjelenjenek. Így lesz képszerű a történet. Ebben segítenek a frappáns, jelzős szerkezetek, a hangok, a látvány ecsetelése. Ez a folyamat gördülékenyen mehet, mert a gyerekek nagyon ösztönösek tudnak lenni. Ha pedig valakinek a fejében erősen megszólal az a bizonyos kicsi hang, akkor le kell jegyezni, mit akar mondani. Hiszen akkor van közölni-, mesélnivaló. Először érdemes szabad folyást engedni a szavaknak, a képeknek, ezeket írja ki magából a gyermek. Aztán lehet csiszolni a mondatokon. Ebben segíthet a szülő is, de inkább egy-egy pedagógus szokta terelgetni a kis meseírókat. Van, akinek szüksége lehet példára, sorvezetőre, ilyenek lehetnek a népmesék. Más enélkül szeret írni. A mi tapasztalataink szerint a tehetség igen sokoldalú, s akinek a meséjét ezen a versenyen olvassuk, netán díjazzuk is, az később gyakran lesz Fehérvár kulturális életének szereplője – mondta el az írónő.