2018.12.01. 20:00
Kilencvenhét év sava, borsa : bemutatták a cecei világpolgárról szóló könyvet
„Halló, itt Horváth János beszél. Hallo, here is János Horváth” – szólt a kihangosított telefon pénteken este a cecei művelődési házban. Hiszen akiről az itt bemutatott könyv szólt, sajnos kórházban van.
A telefon túloldaláról érkezett gondolatokat tapsvihar követte. Balról Menyhárt Ferenc és Zsiros Márta szerzők, Varga Gábor képviselő, Pordán Sarolta lektor és Szente Tünde
Fotó: Szanyi-Nagy Judit / Fejér Megyei Hírlap
Horváth János professzor – mert nem szereti, ha bácsinak hívják! – november elején töltötte be 97. életévét. A „világpolgárként” aposztrofált férfi világszerte, de Cecén igazán ismert.
Az élet sava-borsa
– János bátyám mellett négy évig ülhettem a Parlamentben. Idén két, vele foglalkozó könyv bemutatójára invitáltak: az egyiket Csúri Ákos jegyzi, Két pogány közt – törhetetlenül címmel, a másikat pedig a Zsiros Mária–Menyhárt Ferenc szerzőpáros, Az élet sava-borsa – Horváth János életregénye címmel. A könyveket olvasva úgy érzem, azt, hogy János miként élt, hogy milyen a személyisége, és hogy közülünk valóként hogyan gondolkodik, leginkább ez utóbbi mű mutatja be – intézte gondolatait a hallgatósághoz Varga Gábor országgyűlési képviselő, aki megannyi személyes történetnek volt fültanúja az évek alatt kialakult jó kapcsolatnak köszönhetően.
Fotó: Szanyi-Nagy Judit / Fejér Megyei Hírlap
A cecei Horváth János
Amint az a jó hangulatú beszélgetésből körvonalazódott: Horváth János egy olyan politikus, közgazdász, akivel – bár még ma is kisgazdának vallja magát – politikai oldaltól függetlenül sokan szimpatizálnak. Egy igazi demokrata, aki mindig tudja, hol mit lehet mondani. S bár a ’30-as években elkerült Cecéről, lakóhelyéről sosem feledkezett meg: még akkor sem, amikor négy évtizedre az Egyesült Államokba költözött, s Ronald Reagannel került kapcsolatba, vagy amikor az idősebb Bushsal tárgyalt. – Remélem, tudjátok, hogy én most is ott vagyok veletek, mert odatartozom! – köszöntötte telefonon keresztül a meg-megcsillanó szemű vendégsereget a beszélgetés egy pontján.
– Sokfelé jártam a nagy glóbuszon, de még Budapesten, San Franciscóban és Dél-Ázsiában is úgy emlegettek, hogy a cecei Horváth János! Erre mindig büszke voltam. Azonban Cece nemcsak engem vagy a paprikát jelenti, hanem az emlékeiteket, a nagyszüleitek emlékét is! – szólt a rendhagyó könyvbemutató távoli díszvendége. A telefon búgása után a vendégek megállapították: úgy néz ki, szerencsére nincs nagy baj, hiszen a professzor hangja erős, életteli. S tudják: Horváth Jánosnak bőven van még mit mesélnie…
